Tojásos nokedli

Alaprecept, az már igaz, de azért nagyon rá lehet kívánni. Itt most egy harsogóan friss fejes saláta volt a bűnös, ami egy közért zöldségpultján hívta fel magára a figyelmet. Szinte hihetetlen, hogy az évnek ebben a szakában ilyet lehet kapni, és ráadásul honi termékről van szó. Nyilván fólia alatt fejlődött, de attól még az íze és az állaga is remek volt. Szóval észrevettem a salátát, és egyből a tojásos nokedlire asszociáltam. Most, hogy nokedli vagy galuska, abban szívesen nem nyitnék vitát, legyen elég annyi, hogy a googlefight-ot a nokedli nyeri.

Kell hozzá:

500 g liszt

5 tojás

15 g só

víz, vaj, zsír

Felteszünk egy fazék vizet forrni, mintha tésztát főznénk (és persze lényegében tésztát is főzünk majd), azaz sózzuk, és belátásunk szerint tegyünk bele olajat. Van olyan elmélet újonnan, hogy a divatossá vált olajozás miatt a főtt tészta nem szívja magába a szószt, amit ráöntünk, és lássuk be, ebben tényleg van valami. Itt viszont ugye semmilyen szószról nincs szó, ezért előtérbe kerül az a szempont, hogy a nokedlik ne ragadjanak össze, ezért én ez esetben bizony tettem a főzővízbe olajat is.

Míg a víz felforr, a lisztbe beleütünk 2 tojást, hozzáadjuk a sót és összekeverjük annyi víz segítségével, hogy összességében egy nem túl híg, de nem is túl kemény tésztamassza alakuljon ki. Arra kell ráérezni - és ez tényleg csak ráérzéssel megy -, hogy a tészta jól szaggatható legyen, ami megkövetel egy határozott, ruganyos állagot, de túl kemény sem lehet, mert akkor szinte lehetetlen emberi erővel beleszaggatni, és túl folyós sem, mert akkor a szaggatás fogalmilag kizárt. Bevallom töredelmesen, én kicsit sűrűre kevertem a cuccot, így rendesen megszenvedtem a szaggatással, igazi férfimunka volt. Viszont - cserébe - tökéletes állagú nokedlik kerekedtek a dologból, pont, ahogy igazán szeretem, harapósak, karakteresek (de úgy, hogy még át tudtak rendesen főni). A szaggatás a forrásban lévő főzővízbe történik. A hagyományok szerint a víz felszínére visszaérkező nokedli kész van, szűrhető (pl. lyukas kanállal), én azért kicsit rászámoltam a kemény nokedlitésztám miatt. Így sem telt el 4 percnél több a beleszaggatástól. 4 körben kényelmesen kiszaggattam és megfőztem az összes nokedlit. Tálba szűrtem őket, és vajat dobtam rá, azzal elkevertem.

Aztán elő egy nagy és öblös serpenyőt, és mehet bele a zsír(adék). Amikor serceg, ráborítom a nokedlit és párszor átforgatom, pirítgatom. Ízlés dolga, hogy mennyire sütjük meg, én viszonylag szaftosan szeretem, ezért nem sütöm sokáig. Az utolsó művelet a maradék tojások ráütése a nokedlire, pont úgy, mintha rántotta készülne, tehát felütés után összekeverés villával, és mehet a tésztára. Összeforgatás, eloszlatás, és amikor már nem taknyos a tojás (tehát szépen kicsapódott), akkor késznek nyilváníthatjuk. A fejes salátával sem kell nagyon modernkedni, a tojásos nokedli mellé kizárólag a klasszikus módon tudom elképzelni, azaz: ecetet, cukrot és sót keverünk el vízben, só csak kevéske kell, a hangsúly a cukron és az eceten van. Ebbe mehet bele a megmosott, ízekre szedett salátalevél.