Flódni...

...avagy a desszertek nehézbombázója, kalóriainjekció, mindazonáltal igazi békebeli hangulatot teremtő sütemény. Én ritkán sütök süteményt, a családi munkamegosztás történelmileg úgy alakult, hogy ez nem az én reszortom, komoly vállalásnak tűnt ezért előre, hogy most rögtön egy flódnival jövök elő. Karácsonykor készítettem, és bár mindennap eszünk belőle azóta, sőt, juttattunk a család többi részének is, de még mindig van egy 5x5x5 centis kocka belőle, amivel most is szemezek éppen. Való igaz, hogy nem eszik meg belőle az ember egyszerre fél tepsivel, de azért inkább tudati alapon fogom vissza magam, mert hogy azért eteti magát szépen. Fűszeres Eszter receptjét hívtam segítségül, nem bántam meg.

Néhány kiegészítés, megjegyzés:

• a töltelékek alá - bizonyára valamilyen klasszikus konyhabiztonsági beidegződésből - vékonyan kukoricadarát szórtam
• a dió és a mák felfőzésénél érdemes óvatosan adagolni a bort (máknál vörösbort használtam, nagyon bevált), és annyit használni, hogy kb. 10-15 perces, közepes lángon történő főzést követően kenhető, de sűrű masszát kapjunk (hogy ne áztassuk el a tésztát)
• nálam a sorrend alulról fölfelé dió-mák-szilvalekvár-almatöltelék volt
• szilvalekvárként 2001-ben eltett házi ringlólekvárt használtam (önmagában is főnyeremény)
• a tésztát az egyórás pihentetés után érdemes hagyni szobahőmérsékletre felmelegedni, úgy könnyebben nyújtható, nem töredezik szét
• a recept szerinti mennyiség nekem egy kb. 20x35-ös, 6 centi magas falú tepsibe éppen belefért
• én végül 2 órát sütöttem 140 Celsius fokon, a 1,5 óra és a 150 Celsius fok helyett, légkeveréssel

Fűszeres-szamorodnis körte karamellsziruppal

Már annyiszor láttunk másokat ilyesmit csinálni, és mindannyiszor csorgott a nyálunk. Hát, most eljött a mi időnk, gondoltuk. Egy üveg édes tokaji szamorodnit forraltam fel, ebbe egy egész fahéjat, néhány szem szegfűszeget, két csillagánizst és egy citrom reszelt héját dobtam bele. Közben megmostam és meghámoztam a nem túl érett alexander körtéket. Az alexander nem a leginkább ízgazdag körte ugyan, de viszonylagos keménysége miatt bízhattam abban, hogy a főzés ellenére is egyben marad. Ezt követően a körte végét levágtam (kiegyenesítettem), hogy a tányérban állítani tudjam. A borba - forrásakor - beletettem a körtéket és felöntöttem annyi vízzel, hogy a folyadék ellepje a gyümölcsöket. Amikor puhára főttek a körték (amire nem tudok általánosan érvényes időtartamot mondani, mert körtéje válogatja), tányérra tettem őket. Cukrot karamellizáltam (fehéret és barnát) kevés víz hozzáadásával, és a körtékre csurgattam. Csodálatos desszert.

Kakaós oldalas

Kipróbáltuk a kakaót fűszerként használó receptet. Megdöbbentően finom. A zsír nem kisül az oldalasból, hanem megsül a csonton, a kakaós fűszerkeverék vékony, de határozott kérget képez, és megőrzi a hús zamatait. Azokat is, amelyeket a hagyományos elkészítési módokkal nem érezni. A sütés elején olyan, mintha sütemény készülne. Naná, kakaó, fahéj, szerecsendió. A második harmadban (1 óra után) megjelenik a háttérben a sült zsír és hús lágy illata, de még mindig inkább a kakaós fűszerek dominálnak. Aztán a harmadik órában szép lassan elillan a kakaó, pontosabban beleolvad egy nagyon finom sült illatfelhőbe, és már önállóan nem kivehető egyáltalán. Hihetetlen átalakulás. A húst kivéve a látvány ijesztő is lehetne, mert olyan, mintha frissen fejtett antracitot tennének elénk. Magyarul fekete, tetőtől talpig. De érdemes aztán beleszúrni a villát, és akkor kiderül, hogy a külseje korántsem égett meg, a lassú tűzön (kb. 110 Celsius fok) sütés miatt ez persze nem is fordulhatna elő. A kéreg vékony, ropogós, és gyönyörű szaftos belsőt rejt. A hús íze meg semmilyen korábbi ízélményhez nem hasonlítható: nem kakaós és fahéjas, nem korianderes, stb. Húsízű, egyszerűen. A kakaós keverék megőrizte ezt. A must-try!