Még mindig a ribizli bűvöletében, illetve rengeteg felhasználandó ribizli birtokában jött ez az ötlet. Sajnos pontos mennyiségeket nem is tudok írni, mert közben alakult a dolog, inkább csak arányokat.
Szóval egy jó adag (kb. 20 dkg) ribizlit egy evőkanál cukorral felrottyantunk, hogy épp elkezdjen puhulni és levet engedni, de a ribizli szemek még egyben maradjanak. Utána félretesszük hűlni.
A habtejszínt 1-2 kiskanál porcukorral és 1 kiskanál vanília aromával felverjük, majd hozzákeverünk ugyanannyi mascarponét. Ez is kész.
A legrizikósabb rész jön (nekem legalább is), a zselatin: egy kis zacskó Dr. Oetker zselatint (babonásan ragaszkodom ehhez a termékhez, azért is írom le a márkáját, én még nem mertem másik fajta zselatint kipróbálni) a leírásnak megfelelő mennyiségű folyadékba (pl. a ribizli levébe) keverjük és felmelegítjük, de nem forraljuk. Ezután hozzákeverjük a ribizlihez. Ha szépen különváló rétegeket szeretnénk, akkor muszáj megvárni, hogy a ribizli nagyjából kihűljön, mielőtt rétegezzük, drukkolva, hogy ne dermedjen meg (ha nem így teszünk, némileg összekeverednek a rétegek, amire a "házias" jelzőt javaslom alkalmazni, ld. a fotót). Szóval a pohárba egymásra rétegezzük a ribizlis zselét és a tejszínes krémet, majd hűtőben pihentetjük, fogyasztásig. Ma ettem meg az utolsót, a 3. napon, még mindig jó volt, sőt, mostanra kicsit össze is érett, tehát tényleg kell neki némi hűtés, dermesztés.
