Vacsorára

Örökzöld téma: mi legyen vacsorára? Ez nálam kb. a háztartásvezetés legfontosabb problémája. Tegyük fel, kilőttük már a hidegeket, és a virslit, mi marad akkor? Amit - ez alapfeltétel - gyorsan meg lehet csinálni, és nem igényel nagy előkészületet, sokféle egzotikus hozzávalót (értsd: a hűtőben és a kamrában fellelhető kínálat felhasználásával elkészíthető)? Ebben a műfajban még mindig kezdőnek érzem magam, de azért lelkesen próbálkozom, már csak amiatt is, mert a kérdés napról napra újra elém kerül.

Most két receptet osztok meg ebben a témakörben.

Kukoricás-szalonnás amerikai palacsinta

Hozzávalók:

1 és 1/4 csésze liszt

1 evőkanál cukor

1 teáskanál sütőpor

1 teáskanál szódabikarbóna

1/2 teáskanál só

1 csésze tej

1 tojás

1 evőkanál olaj

konzerv csemege kukorica

bacon szalonna

A palacsinta tésztáját előkészítjük, a bacon szalonnát kisütjük (sütőben vagy serpenyőben), hogy jó ropogós legyen. A palacsintákat a sütés kezdetén alaposan megszórjuk morzsolt csemege kukoricával, ami így belesül a palacsinta tésztájába. Tejföllel és a ropogós szalonnával tálaljuk.

(ui: a szavamat vették, hogy megkóstolom az amerikai palacsintát szalonnával ÉS juharsziruppal, megtettem, de nekem nem jött be...)

Cukkinis lepény

Hozzávalók:

2 kis cukkini

1 tojás

2 gerezd fokhagyma összenyomva

só, bors

liszt

A cukkinit lereszeljük konyhai robotgép segítségével, vagy a sajtreszelő nagyobb lyukú oldalán (ha zsenge, nem kell meghámozni sem előtte) és kicsit lecsepegtetjük. Hozzákeverjük a tojást, ízesítőket, és végül annyi lisztet, hogy palacsinta-tészta állagú masszát kapjunk. Felforrósított serpenyőbe kevés olajat öntünk (minden adag előtt), és ebbe evőkanállal kis halmokat pakolunk, amiket akkurátusan elsimítgatunk, hogy ne legyen túl vastag a lepény. Pár perc sütés után megfordítjuk, és a másik oldalát is barnára sütjük. Én joghurttal, sajttal szeretem.

Darálthúsos-zöldséges tortilla

Nemzetek konyhája sorozatunk újabb állomásához érkezve ezúttal mexikói ízekre vágytunk. Ilyenkor nem bonyolítjuk túl a dolgokat, főleg, hogy hétköznap esténként nincs is sok idő a vacsorakészítésre. Bevált módszer, hogy kész tortillalapokat veszünk hétvégén (nagyon finomakat lehet csomagolva kapni a boltokban, még ha egyszer muszáj is lesz megpróbálni sajátot csinálni), és a mexikóizásra kiszemelt napon pedig beszerezzük a friss darált húst a töltelékhez. Az elkészítés pofonegyszerű. A mexikói ízvilágot azzal próbáljuk elővarázsolni, hogy a tortillába vörösbabot, kukoricát, póréhagymát, pritamin vagy kaliforniai paprikát, paradicsomot és sajtot teszünk, a húst pedig erősen fűszerezzük, sóval, fekete borssal, őrölt chilivel, római köménnyel és cayenne borssal. A húst olívaolajon pirított hagymára szórjuk, és teljesen lesütjük, úgy, hogy már kezdjen lepörkölődni, a szaftját, levét teljesen el kell tüntetni. Az olajnak köszönhetően ilyenkor sem szárad ki teljesen, de nem marad rajta húslé, ami a tortillalapokat eláztathatná. A zöldségekkel semmi különös nem történik, a póréhagymát felkarikázzuk, a paradicsomot és a paprikát felkockázzuk, a vörösbab és a kukorica pedig ezúttal konzervdobozból jött. A sajtot (érdemes füstöltet használni) lereszeljük. A tortillalapokat mindkét oldalon átmelegítjük (pl. serpenyőben), tányérra helyezzük és mehet bele tetszés szerinti sorrendben a zöldség és a hús. Az ízek fantasztikusan összegabalyodnak, a sajt ráolvad a húsra, a zöldségek leve szépen keveredik. Mindig löttyintek a tetejére pimento paprikából készített Pimento-szószt (Heinz), hogy még pikánsabb legyen.

A felhasznált alapanyagok:

750 gramm sertés darált hús (érdemes marhával keverni vagy akár helyettesíteni)

8 db tortillalap

4-5 db paradicsom

2 db pritaminpaprika

1 db nagy póréhagyma

1-2 fej vöröshagyma a darált hús alá

1-1 vörösbab (kb. 30-40 dekás) és kukorica (kb. 25 dekás) konzerv

füstölt sajt

olívaolaj, Pimento-szósz, fűszerek

Másnap reggel jött a nagy ötlet, és reggelire az esti mexikói kaja maradékát összepirítottam serpenyőben, mi több, a megmaradt tortilla lapokat sem egyszerűen átmelegítettem, hanem kis olajon ropogósra sütöttem és így tettem a tányérra. Nehéz dolgom lenne, ha dönteni kéne, hogy melyik verzió ízlett jobban...

Parmezános kukoricaleves

Itt az ideje posztolni a szentesti menüt. Kezdjük az első fogással, ami egy végtelenül gyorsan elkészíthető leves. Viszont annál finomabb. A kukorica alapvetően a nyár gyümölcse/zöldsége, de szerencsére télen is könnyen hozzá lehet férni, igaz, ilyenkor üvegbe zártan (de nem kell csüggedni, van nagyon klassz minőségű konzerv, pl. az üveges Bonduelle). Két üveggel dobtunk fel - levével együtt - egy fazékba, felforraltuk, sóval és borssal fűszereztük, rádobtunk két evőkanál vajat, sűrítettük 2 dl főzőtejszínnel, és hígítottuk kevés vízzel. Lepürésítettük, visszatettük a tűzre és végül reszeltünk bele parmezánt, ami a harsogóan édeskés kukoricaízt tompítja kicsit, és lágyan belesimul a krémes elegybe. Répaszálakat szórtunk a tetejére, amit hámozóval állítottunk elő.