Govinda nyomában

Zöldségek fűszeres paradicsomszószban

a zöldségek:
1 kis fej karfiol, rózsáira szedve (és 2-3 cm-es darabokra aprítva)
2 kápia paprika felkockázva
1 padlizsán felkockázva, besózva (2 tk sóval) és lecsepegtetve

Egy nagy serpenyőt felforrósítunk és részletekben, kevés olajon minden zöldségek megsütünk benne, majd félretesszük a szósz elkészültéig. 

a szószhoz:
3 evőkanál olaj
1 teáskanál barna (vagy fekete) mustármag
1 tk egész római kömény
szárított chili ízlés szerint (egy másfél centis kicsi darabtól, magok nélkül, garantáltan nem lesz túl csípős)
2 tk őrölt koriander
3 cm friss gyömbér lereszelve
3/4 tk kurkuma
egész fahéj (kb 2 cm-es darab)
1 doboz hámozottparadicsom-konzev
só, cukor
1-2 dl kókusztej
díszítésnek korianderzöld vagy petrezselyem

Az olajat elkezdjük melegíteni, kipattogtatjuk rajta a mustármagot (vigyázat, nehogy megégjenek), majd hozzáadjuk a római köményt, azt is pirítjuk max. 1 percig, utána jöhet a többi fűszer (chili, koriander, gyömbér, kurkuma, fahéj). Kevergetés, pirítás, aztán mehet bele a paradicsomkonzerv. Hagyjuk összefőni a mártást (kb. fél óra), majd ízesítsük sóval, cukorral, öntsük fel kókusztejjel. Ha elkezd forrni, tegyük bele a zöldségeket és alacsony lángon rotyogtassuk 5-10 percig.

Csicseriborsós spenót

2 evőkanál olaj
1 tk barna (vagy fekete) mustármag
1 tk egész római kömény
6-8 curry-levél
1/2 tk kurkuma
só
45 dkg fagyasztott spenótlevél (frissből kicsit több)
15 dkg főtt csicseriborsó (pl. konzerv)
egy-másfél dl tejszín

Az olajat elkezdjük melegíteni, kipattogtatjuk benne a mustármagot, majd megpirítjuk benne a római köményt, curry-levelet és kurkumát. Hozzákeverjük a felengedett (fagyasztott) spenótot,sózzuk és megpároljuk. Belekeverjük a csicseriborsót, felöntjük tejszínnel és egyet rottyantunk rajta.  

Tejszínes-tejfölös szabdzsi

a zöldségek:
35 dkg zöld zöldbab
50 dkg krumpli

A zöldbabot sós vízben megfőzzük, a krumplit meghámozzuk, apró kockákra vágjuk, és részletekben  forró serpenyőben, kevés olajon megsütjük. Félretesszük, míg elkészül a szósz.

a szószhoz:
2 evőkanál olaj
1 tk egész római kömény
2 babérlevél
1 tk őrölt római kömény
1 tk őrölt koriander
1/2 tk kurkuma
2 dl tejszín
2 dl tejföl
só
1 tk garam maszala
díszítésnek apróra vágott korianderzöld vagy petrezselyem

Az olajat elkezdjük melegíteni, megpirítjuk benne előbb az egész római köményt, majd a többi fűszert (babérlevél, őrölt római kömény és koriander, kurkuma). Felöntjük tejszínnel, és összeforraljuk. Ha felforrt, hozzákeverjük a sót, a zöldségeket, a tejfölt és a garam maszalát. Pár percig még főzzük együtt is.

A tányéron ezen kívül bulgur, fűszeres almalekvár, és lepénykenyér.

govinda.hu

A lencse kétszer

Ha tél, akkor lencse. Újévkor az immár hagyománnyá vált citromos lencse (és mindig ott a fogadkozás, hogy gyakrabban csináljuk, mert milyen jó!), a decemberi baráti bulin lencsesaláta, januárban pedig sütőtökös lencsefőzelék. E két utóbbit fogtam most össze egy közös lencse-posztra. 

Lencsesaláta gerslivel

A múltkor, mikor sok ember jött hozzánk, valamiért a fejembe vettem, hogy lencsesalátát fogok csinálni. Mivel még sosem csináltam előtte, sőt nem is nagyon emlékeztem, hogy olvastam volna ilyen receptet mostanában, végignéztem a kedvenc blogjaimat, hol akad valami kiindulópont. Többet is találtam, ezeket összekombinálva született meg a saját verzió. Ami meglepő volt nekem, hogy a legtöbb helyen naranccsal párosították a lencsét, de ez első hallásra kicsit furcsa volt, így végül csináltam egy narancsosat, és egy "simát", hogy lehessen választani. 

Hozzávalók: 

20 dkg lencse 

10 dkg gersli

a citromos öntethez:

1 evőkanál citomlé

3 evőkanál olaj

1 evőkanál mustár

1 fej lilahagyma apróra vágra

petrezselyem apróra vágra

só

bors

a narancsos öntethez:

1 evőkanál fehérbor ecet
3 evőkanál olaj
1 evőkanál narancsos mustár (nekünk ilyen volt itthon)

só

bors

A lencsét éjszakára beáztattam, majd feltettem főzni fehérbor és víz keverékében (2/3 bor, 1/3 víz), annyi folyadékban, ami épp ellepi. Persze só, bors, és 1 babérlevél is ment a főzőlébe. Puhára főztem, hagytam kihűlni.

A gerslit sós vízben puhára főztem, szintén hagytam kihűlni.

Összekevertem a lencsét és a gerslit, majd a feléhez a narancsos, másik feléhez a citromos öntetet kevertem (ezt csak az arányok tisztázása végett írom, vagyis a megadott öntet-mennyiség a fele salátához elég), és pár órát állni hagytam.

Sütőtökös lencsefőzelék

Különféle magazinokban szoktam találkozni a Hernyák Tomi - Ruprecht László páros receptjeivel, és az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy az ízviláguk közel áll az enyémhez, tetszenek a párosításaik, a "hagyományos újratöltve" jellegű fogásaik. (Egyszer voltunk a gyerekekkel a perbáli Walter vendéglőben is, az is nagyon kellemes volt, nem utolsó sorban a kertnek és az abban lévő kis játszótérnek köszönhetően...) Így amikor találkoztam ezzel a recepttel (az októberi Nők lapja Konyhában szerepelt), egyből felfigyeltem rá, már csak amiatt is, mert még sosem kóstoltam a lencse-sütőtök párosítást, de mindkettő téli alapanyag lévén logikusnak is tűnt a társítás. A végeredményről csak annyit, hogy bár én általában kerülöm a macerás, több fordulóban készülő ételeket, ehhez dalolva főzöm és pürésítem a sütőtökös alapot. 

Hozzávalók

a sütőtökös alaphoz:

25-30 dkg hámozott, magozott sütőtök kockákra vágva

10 dkg füstölt zsírszalonna

1 fej hagyma

3 babérlevél

1 teáskanál kakukkfű

3 gerezd fokhagyma

2 evőkanál fehérbor ecet

fél kávéskanál só

a lencséhez:

30 dkg lencse (előző este beáztatva)

1 fej hagyma

2 evőkanál vaj

2-3 dl fehérbor

só, bors

Először elkészítjük a sütőtökös alapot. A szalonnát kis kockákra vágjuk, zsírját kiolvasztjuk, megpároljuk rajta a hagymát, majd hozzáadjuk az összes többi hozzávalót, és felöntjük annyi vízzel, ami épp ellepi. Puhára főzzük a sütőtököt, és miután kivettük belőle a babérlevelet, botmixerrel pürésítjük. Ezt az alapot olyankor csináltam meg, amikor épp volt itthon sütőtök, aztán a kész pürét lefagyasztottam, és a mélyhűtőben várta, hogy eljöjjön az ideje.

A lencsés témához a hagymát megpároljuk a vajon, utána rádobjuk a lencsét, és felöntjük annyi fehérborral, ami épp ellepi. Lassú tűzön pároljuk, majd amikor elfőtte a bort, hozzáadjuk a sütőtökös alapot, és kicsit azzal együtt is főzzük, kóstolgatva, hogy mikor elég puha a lencse, illetve hogy kell-e még só, bors hozzá. Az eredeti recept szerint a legvégén egy kevés tejszínt is hozzákeverünk (de azzal már nem főzzük), de nekem pont nem volt tejszín itthon, így ez kimaradt. Tejfölt ellenben ettem hozzá. 

  

Gulyásleves

Már volt szó ír gulyásról, és nem maradhat el a paprikás, magyar változat sem. Mégiscsak hungarikum, vagy mi. Érdekes a gulyás, mert egyfelől a magyar konyhát a sztereotípiák ezzel azonosítják, másfelől egyike azoknak az ételeknek, amelyekről - alappal - olyan vélekedés is van, hogy nem érdemes étteremben kipróbálni. Mondjuk az éttermekben elérhető levesek húsalapanyag-problémái mellett gyakran tapasztalhatjuk azt is, hogy ami a tányérba kerül a lé mellé, az nem a lében főtt, csak tálaláskor találkozik vele (nincs ízharmónia), és gyanús, hogy ugyanaz a zöldség kerül a gulyásba, a ragulevesbe és a húslevesbe is (kivételek persze vannak). Viszont ez itt nem egy étteremkritika, szóval térjünk a tárgyra, a megbízható házi gulyásra. Tűzhelyen soha nem lesz olyan, mint bográcsban, de azért kis odafigyeléssel nagyon jót lehet a négy fal között is csinálni.

Hozzávalók (5-6 személyre):
zsírszalonna vagy zsír (legjobb a füstölt)
1 nagy fej vöröshagyma (vagy több kicsi, de mondjuk a több hagyma sem árt)
pirospaprika
0,75-1 kg marhahús (szaftosabb részek [nyak, szegy, lapocka, lábszár])
2 szál nagyobb sárgarépa
2 szál nagyobb fehérrépa
4-5 szem kisebb krumpli
2-3 közepes nagyságú babérlevél
1 db tojás
kevés liszt
só

A  zsiradék jelentősége óriási, hiszen egyfelől a hagymával párban kiváló alapízt biztosít, másrészt ez hivatott kioldani a fűszerpaprika ízét és színét. Az apróra vágott szalonnából kisütöttem a zsírt, a zsiradékra rádobtam az apróra kaszabolt vöröshagymát. A hagyma üvegesedésekor kell beleszórni a fazékba a pirospaprikát (2-3 evőkanál biztosan mehet bele), és nagyon vigyázni, hogy ne égjen meg, azaz: kavargatni ezerrel a fakanállal és esetleg kis vízzel megöntözni az elegyet (de épp csak annyival, hogy ne égjen a paprika, hiszen a húst először nem főzni, hanem pirítani akarjuk). Rögtön utána mehet bele a felkockázott hús, amit körbepörkölünk. Ilyenkor érdemes a paprikát pótolni, ha nem tűnik elégnek a korábban hozzáadott mennyiség. Amikor a húskockák felszínén már mindenhol kicsapódott a fehérje, felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje a húsokat. Sózzuk és beletesszük a babérleveleket. A hús fővési ideje értelemszerűen hosszabb mint a zöldségeké, ennek megfelelően a hús puhulásáig én nem szoktam beletenni a répákat és a krumplit. (A húsnál annyit szoktam csalni, hogy ha nincs sok idő evésig, rányomom a gyorsfőzőfedőt a fazékra.)

Amikor a hús már puha, felöntjük vízzel,  és mehet bele a zöldség-különítmény, először a répák, kicsivel később a krumpli. Így a zöldségeknek kellő idő áll rendelkezésére a leves alapízeinek az átvételére, de nem főnek szét, harapósak maradnak. Ezen a ponton érdemes ellenőrizni a leves sósságát (a zöldségek ugyanis megédesítik a levet). Az utolsó művelet a csipetke elkészítése. A csipetkéhez 1 tojásra és annyi lisztre van szükség, amivel egy sűrű halmazállapotú, de kellően rugalmas tészta áll elő (a tészta felszíne még fénylik a tojástól, de már nem folyik, hanem erősen tapad a keverőedény falához). Tulajdonképpen nem lehet elrontani sehogy, legfeljebb kicsit lágyabb vagy keményebb csipetkénk lesz (kit érdekel). Kiskanállal szaggatjuk a levesbe, úgy, hogy az első szaggatás előtt a kiskanalat felmelegítjük a forró levesben, és minden szaggatás után belemártjuk, így semmi nem ragad majd a kiskanálhoz.