Medvehagymás pogácsa

Gyorsan, míg tart a szezon, felteszem ezt a medvehagymás pogit, vegyék, vigyék! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a pogácsában lévő medvehagyma inkább színt és "megjelenést" adott, az ízben a parmezán volt meghatározóbb. Ami persze nem von le az élvezeti értékéből.

Hozzávalók:

2,5 dl tej

2 kávéskanál só

8 dkg vaj

16 dkg liszt

3 tojás

egy marék apróra vágott medvehagyma (kb. 6 levél)

5 dkg reszelt parmezán

a kenéshez 1 tojás kissé felverve

A pogácsa tésztája a képviselőfánk tészta elve alapján készül. A tejet a sóval és a vajjal elkezdjük melegíteni, és amikor a vaj már elolvadt és a tej épp kezdene forrni, egyszerre belezúdítjuk az összes lisztet. Fakanállal keverjük-keverjük, és hamar azt tapasztaljuk, hogy a massza kezd egyneművé, és egy nagy labdává összeállni. Picit még kevergetjük-szárítjuk, majd egy nagy tálba borítjuk a tészta-alapot. Hagyjuk kicsit kihűlni (az a cél, hogy a hozzáadott sajt ne olvadjon meg), majd robotgéppel egyesével belekeverjük a tojásokat. Utána mehet hozzá a medvehagyma, és a reszelt sajt. Lisztezett kézzel kis golyókat formázunk belőle, kicsit ellapítjuk és sütőpapírral bélelt tepsibe (vagy ahogy egyes helyeken hívják, tepszibe) tesszük. Megkenjük a felvert tojással, és 190 C fokos sütőben 25-30 perc alatt megsütjük.

Zöldségkrémleves

A krémlevesek egyértelműen divatba jöttek az utóbbi időben. Jó persze a darabos leves is, de a felismerhetetlenségig pépesített zöldségekkel viszünk kis izgalmat a dologba, ti., hogy kitaláljuk-e, miből is van az egyébként jó ízű lé. A másik megfigyelés, hogy a pürésítéssel kicsit az ízhatás is változik, hiszen az alkotóelemek nem válnak el olyan élesen egymástól, hanem teljesen eloszlanak, egy kanálban biztosan benne van minden hozzávaló. Harmadik tétel: a pürésítéssel hirtelen robban az ízbomba, addig a főzővíz maga ízetlen, semmilyen, csak haloványan érződik, hogy valami főtt benne. Szóval jó dolog molekulákra szaggatni a zöldségeket. A hozzávalókon nem kell sokat gondolkodni, amit találunk a piacon, boltban, abból főzünk. Most sárga- és fehérrépa (4-4 szál), új karalábé (2 db) és káposzta (fél fej) volt a soros. Ezek kockára vágva kerültek a wokszerű serpenyőbe, némi olívaolajra. Pont, mintha valamilyen zöldségköret készülne. Sózás, hogy aztán engedjék kicsit a levüket. Amikor körbepirultak, átpakoltam őket a lábosba, és fűszereztem egy chilis, cayenne borsos, mustármagos, római köményes fűszerkeverékkel, curryvel, sáfrányos szeklicével, zúzott köménymaggal (főleg a káposzta relatíve nagy aránya miatt), fokhagymával. Felöntés forró vízzel. Nem főztem túl a zöldségeket, inkább amolyan al dentére, maradjon is benne valami tápanyag. Megy az egész a turmixba. Teljesen homogénre pürésítettem, nem hagytam kilógó színeket. Visszatettem a tűzre,  felrottyantani (jó sűrű krém lett, szóval rottyant rendesen), és kevés (úgy 1 dl) főzőtejszínnel elkeverni a pépet. Ennyi az egész. Kötelező parmezánt reszelni rá a tányérban. Petrezselyemmániás vagyok, szóval azt is szórtam rá. Jól passzol hozzá továbbá a sógoroknál bevett Backerbsen.  

Mangó chutney-s füge majorannás csiperkével

Egy üveg mangó chutney már jó ideje várt a sorára itthon, hát most bedobtuk vacsorára. Szárított fügét karikáztam fel, és feldobtam egy kis lábosban a mangó chutneyval, némi szójaszósszal és vízzel párolódni. A chutney erősen pikáns szósz, ez kifejezetten gyömbéres volt, fantasztikus aromákkal, és a párolás célja az volt, hogy ez az erős íz kicsit megszelídüljön és teret engedjen a fügének is. A szójaszósz tompította és lekerekítette az ízeket, a füge pedig szivacsként szívta mindezeket magába. Közben serpenyőben olívaolajon egészben pirítottam meg az apró szemű csiperkegombát, kizárólag sót és majorannát szórtam rá, és nem hagytam kifőni belőle a nedvességet, azaz finom harapósra-lédúsra pirítottam csak. A gomba levesessége és lágysága jól passzolt a markáns ízű fügéhez, a kettőt jól áthidalta a parmezánforgács, amivel az egészet megszórtam.

Parmezános kukoricaleves

Itt az ideje posztolni a szentesti menüt. Kezdjük az első fogással, ami egy végtelenül gyorsan elkészíthető leves. Viszont annál finomabb. A kukorica alapvetően a nyár gyümölcse/zöldsége, de szerencsére télen is könnyen hozzá lehet férni, igaz, ilyenkor üvegbe zártan (de nem kell csüggedni, van nagyon klassz minőségű konzerv, pl. az üveges Bonduelle). Két üveggel dobtunk fel - levével együtt - egy fazékba, felforraltuk, sóval és borssal fűszereztük, rádobtunk két evőkanál vajat, sűrítettük 2 dl főzőtejszínnel, és hígítottuk kevés vízzel. Lepürésítettük, visszatettük a tűzre és végül reszeltünk bele parmezánt, ami a harsogóan édeskés kukoricaízt tompítja kicsit, és lágyan belesimul a krémes elegybe. Répaszálakat szórtunk a tetejére, amit hámozóval állítottunk elő.