Govinda nyomában

Zöldségek fűszeres paradicsomszószban

a zöldségek:
1 kis fej karfiol, rózsáira szedve (és 2-3 cm-es darabokra aprítva)
2 kápia paprika felkockázva
1 padlizsán felkockázva, besózva (2 tk sóval) és lecsepegtetve

Egy nagy serpenyőt felforrósítunk és részletekben, kevés olajon minden zöldségek megsütünk benne, majd félretesszük a szósz elkészültéig. 

a szószhoz:
3 evőkanál olaj
1 teáskanál barna (vagy fekete) mustármag
1 tk egész római kömény
szárított chili ízlés szerint (egy másfél centis kicsi darabtól, magok nélkül, garantáltan nem lesz túl csípős)
2 tk őrölt koriander
3 cm friss gyömbér lereszelve
3/4 tk kurkuma
egész fahéj (kb 2 cm-es darab)
1 doboz hámozottparadicsom-konzev
só, cukor
1-2 dl kókusztej
díszítésnek korianderzöld vagy petrezselyem

Az olajat elkezdjük melegíteni, kipattogtatjuk rajta a mustármagot (vigyázat, nehogy megégjenek), majd hozzáadjuk a római köményt, azt is pirítjuk max. 1 percig, utána jöhet a többi fűszer (chili, koriander, gyömbér, kurkuma, fahéj). Kevergetés, pirítás, aztán mehet bele a paradicsomkonzerv. Hagyjuk összefőni a mártást (kb. fél óra), majd ízesítsük sóval, cukorral, öntsük fel kókusztejjel. Ha elkezd forrni, tegyük bele a zöldségeket és alacsony lángon rotyogtassuk 5-10 percig.

Csicseriborsós spenót

2 evőkanál olaj
1 tk barna (vagy fekete) mustármag
1 tk egész római kömény
6-8 curry-levél
1/2 tk kurkuma
só
45 dkg fagyasztott spenótlevél (frissből kicsit több)
15 dkg főtt csicseriborsó (pl. konzerv)
egy-másfél dl tejszín

Az olajat elkezdjük melegíteni, kipattogtatjuk benne a mustármagot, majd megpirítjuk benne a római köményt, curry-levelet és kurkumát. Hozzákeverjük a felengedett (fagyasztott) spenótot,sózzuk és megpároljuk. Belekeverjük a csicseriborsót, felöntjük tejszínnel és egyet rottyantunk rajta.  

Tejszínes-tejfölös szabdzsi

a zöldségek:
35 dkg zöld zöldbab
50 dkg krumpli

A zöldbabot sós vízben megfőzzük, a krumplit meghámozzuk, apró kockákra vágjuk, és részletekben  forró serpenyőben, kevés olajon megsütjük. Félretesszük, míg elkészül a szósz.

a szószhoz:
2 evőkanál olaj
1 tk egész római kömény
2 babérlevél
1 tk őrölt római kömény
1 tk őrölt koriander
1/2 tk kurkuma
2 dl tejszín
2 dl tejföl
só
1 tk garam maszala
díszítésnek apróra vágott korianderzöld vagy petrezselyem

Az olajat elkezdjük melegíteni, megpirítjuk benne előbb az egész római köményt, majd a többi fűszert (babérlevél, őrölt római kömény és koriander, kurkuma). Felöntjük tejszínnel, és összeforraljuk. Ha felforrt, hozzákeverjük a sót, a zöldségeket, a tejfölt és a garam maszalát. Pár percig még főzzük együtt is.

A tányéron ezen kívül bulgur, fűszeres almalekvár, és lepénykenyér.

govinda.hu

Darálthúsos-zöldséges tortilla

Nemzetek konyhája sorozatunk újabb állomásához érkezve ezúttal mexikói ízekre vágytunk. Ilyenkor nem bonyolítjuk túl a dolgokat, főleg, hogy hétköznap esténként nincs is sok idő a vacsorakészítésre. Bevált módszer, hogy kész tortillalapokat veszünk hétvégén (nagyon finomakat lehet csomagolva kapni a boltokban, még ha egyszer muszáj is lesz megpróbálni sajátot csinálni), és a mexikóizásra kiszemelt napon pedig beszerezzük a friss darált húst a töltelékhez. Az elkészítés pofonegyszerű. A mexikói ízvilágot azzal próbáljuk elővarázsolni, hogy a tortillába vörösbabot, kukoricát, póréhagymát, pritamin vagy kaliforniai paprikát, paradicsomot és sajtot teszünk, a húst pedig erősen fűszerezzük, sóval, fekete borssal, őrölt chilivel, római köménnyel és cayenne borssal. A húst olívaolajon pirított hagymára szórjuk, és teljesen lesütjük, úgy, hogy már kezdjen lepörkölődni, a szaftját, levét teljesen el kell tüntetni. Az olajnak köszönhetően ilyenkor sem szárad ki teljesen, de nem marad rajta húslé, ami a tortillalapokat eláztathatná. A zöldségekkel semmi különös nem történik, a póréhagymát felkarikázzuk, a paradicsomot és a paprikát felkockázzuk, a vörösbab és a kukorica pedig ezúttal konzervdobozból jött. A sajtot (érdemes füstöltet használni) lereszeljük. A tortillalapokat mindkét oldalon átmelegítjük (pl. serpenyőben), tányérra helyezzük és mehet bele tetszés szerinti sorrendben a zöldség és a hús. Az ízek fantasztikusan összegabalyodnak, a sajt ráolvad a húsra, a zöldségek leve szépen keveredik. Mindig löttyintek a tetejére pimento paprikából készített Pimento-szószt (Heinz), hogy még pikánsabb legyen.

A felhasznált alapanyagok:

750 gramm sertés darált hús (érdemes marhával keverni vagy akár helyettesíteni)

8 db tortillalap

4-5 db paradicsom

2 db pritaminpaprika

1 db nagy póréhagyma

1-2 fej vöröshagyma a darált hús alá

1-1 vörösbab (kb. 30-40 dekás) és kukorica (kb. 25 dekás) konzerv

füstölt sajt

olívaolaj, Pimento-szósz, fűszerek

Másnap reggel jött a nagy ötlet, és reggelire az esti mexikói kaja maradékát összepirítottam serpenyőben, mi több, a megmaradt tortilla lapokat sem egyszerűen átmelegítettem, hanem kis olajon ropogósra sütöttem és így tettem a tányérra. Nehéz dolgom lenne, ha dönteni kéne, hogy melyik verzió ízlett jobban...

Sertéshúsleves kínai beütéssel

Szándékosan nem írok "kínai" sertéshúslevest, semmiképpen sem akarnék olyan látszatot kelteni, mintha tökéletesen tisztában lennék az autentikus kínai főzéstechnikával. Mindazonáltal olyasmit akartam főzni, ami egyértelműen kínai konyhás impressziókat ébreszt abban, aki megkóstolja. Az egész "kínai" dolog persze kicsit álságos, van egy erős parasztvakítás jellege, úgy képzelem, hogy kínai kajáról általában beszélni legalább akkora tévedés, mint a magyar konyhát pusztán a gulyással azonosítani. Egy Kína méretű országban nyilván sokféleképpen főznek, nem ugyanazt eszik mindenhol, és az is valószínű, hogy mi itt, Európa szívében legfeljebb csak egy pici szeletét ismerhetjük mindannak, amit odaát fogyasztanak. Ami egységbe rendezi a kínai éttermekben előforduló kajákat a mi szempontunkból, az az, hogy a mieinktől különböznek, különösen a felhasznált fűszerekben, a főzési eljárásokban, az evőeszközökben stb. Akárhogy is, mivel nem tudom besorolni az elkészített ételt a megfelelő regionális kínai konyhába (tőlem akár kantoni, szecsuáni, csöcsiangi, fucsieni vagy bármi egyéb is lehet), nem fogok összeomlani, ha ezzel egy kínai ember nem tud majd mit kezdeni, mert igazság szerint elég finom lett, és nehéz lenne az ízvilágát a magyar konyháéval összekeverni. Szóval nekem most ez kínai, és kész.

Az impressziót három szinten próbáltam tökéletessé tenni. A hozzávalókat a gyors elkészíthetőség érdekében vékonyra csíkoztam, a fűszerezésben olyan közhelyekre támaszkodtam, amelyekre általában asszociálunk a kínai konyha tekintetében (fokhagyma, szójaszósz, szezámolaj, chili paprika, koriander), és végül, de nem utolsósorban, próbáltam mindent a lehető legkevesebb ideig főzni, hogy a leves nagyon friss legyen.

Került bele:
50 dkg sertéscomb
3 szál sárgarépa
3 szál fehérrépa
1 fél fej újkáposzta
1 db póréhagyma
6 db fokhagyma
szójaszósz, olívaolaj, szezámolaj, osztrigaszósz
chili paprika, őrölt koriander, római kömény, bors, szecsuáni bors, só
(kb. 4-5 jól megrakott tányérnyi lesz belőle)

A húst és a zöldségeket külön kezdtem elkészíteni. A vékonyra csíkozott sertéshús olívaolaj és szezámolaj felforrósított keverékére került rá, kis pirítás után enyhén sóztam, borsoztam (szecsuáni borssal is), megszórtam korianderrel, chili paprikával, és öntöttem rá osztrigaszószt, valamint szójaszószt. Amikor a hús a saját levét elfőtte, felöntöttem annyi vízzel, ami éppen ellepte, és ebben főztem tovább. Egy wokban kevés olívaolajon megpirítottam a hagymákat (a felaprított pórét és 4 db fokhagymát), épp csak annyira, hogy megfonnyadjanak, és rögtön egy tálkába vettem ki őket. A helyükre - ismét olívaolajra - a vékony csíkokra (majdnem julienne vékonyságúra) vágott sárga- és fehérrépa került. A sózás és a borsozás mellett a répákra is löttyent a szójaszószból és a szezámolajból, rájuk dobtam továbbá a maradék két fokhagymát (felaprítva), és sok forgatás mellett úgy 10 percig pirítgattam. Amikor a répák kezdték megadni magukat (azaz elveszítették merevségüket), beleöntöttem a wokba a felcsíkozott újkáposztát. A káposzta könnyebb emésztése, meg a káposztaélmény fokozása érdekében került a zöldségekre az őrölt római kömény, ami nagyon jól illik a leves többi fűszeréhez, még ha talán nem is a legtipikusabb kínai kajás fűszer. Amikor a káposzta kezdett összeesni, lehúztam a wokot a tűzről, és a közben fedő alatt mindvégig mellette rotyogó húshoz öntöttem hozzá a zöldségeket. A fazekat annyi vízzel töltöttem fel, hogy a megnövekedett szárazanyag-tartalmat bőséggel ellepje. Összeforralást követően a levest további szójaszósszal ízesítettem (gyakorlatilag sózás funkcióval) és késznek nyilvánítottam. Tálalásnál a leves tetejére szórtam a korábban félretett fokhagyma-póréhagyma keverékből. Friss, ropogós, harsogó zöldségek, csodálatos színek, szaftos hús, ízletes, enyhén csípős lé. Legközelebb biztosan teszek bele shiitake gombát (a szezámolajjal nagyon jól passzolhatnak egymáshoz), és lehet, hogy kipróbálom majd azt is, hogy tojást vagy tésztát keverek a végén a levesbe. Mindenesetre ezek nélkül sem lesz soha csalódás.

Fehérbab krémleves

Mostanában egyre jobban érdekelnek a bab- és lencsefélékből készült ételek. Biztos nem véletlen, mert ezek legtöbbje jó kis melengetős kaja, ami jól esik egy téli kirándulás után. Ez a leves Bereznay Tamás receptje, a következők szerint:

25 dkg száraz fehérbab

2 kis fej vöröshagyma

fél dl olaj

1 kiskanál római kömény

só, bors

A babot éjszakára be kell áztatni, vagy ennek alternatívájaként én kuktában készítettem, azzal fél óra alatt áztatás nélkül is megpuhult.

Az összes hozzávalót (hagymát karikára vágva) be kell tenni a lábos

ba, összekeverni és annyi vízzel felönteni, hogy épp ellepje. Puhára főzzük, és pépesítjük.

Ahogy a képen is látszik, fügével ettük.

Lencse (nem csak) újévre

Már régóta foglalkoztatott a sült citromos lencse gondolata, de valahogy sose került sor rá, meg nem voltam biztos abban, hogy a család többi tagja is rajongana érte. De eljött az újév és vele a várva várt apropó. Eredetileg úgy terveztem, hogy a klasszikus sólethez hasonlóan lassan fogom elkészíteni, és még szilveszter éjszaka berakom a sütőbe alacsony hőfokra, de szerencsére a szilveszteri buli annál jobban sikerült, mintsem ez eszembe jutott volna :))

Az ötletadó recepthez képest fő eltérés, hogy kerámia edényben sütöttem (és nem kuktában főztem), illetve hogy kifejezetten kevés húsféle van benne.

Hozzávalók:

50 dkg lencse (éjszakára beáztatva, feltételezem, enélkül is megpuhult volna, csak idő kérdése)

1 fej hagyma apróra vágva

5 gerezd fokhagyma összenyomva

só (2 kávéskanál)

bors

1/2 kávéskanál római kömény

1/2 kávéskanál koriandermag

1 babérlevél

kevés füstölt sonka felszeletelve

1 citrom

A citromot megmosás után karikákra kell vágni, a magoktól mentesíteni, majd kevés olajon mindkét oldalát aranybarnára sütni. A többi hozzávalót sütőtálba tettem, és összekevertem, majd felöntöttem annyi vízzel, ami épp ellepi. A tetejére tettem a sült citromkarikákat és lefedve a sütőbe tettem. Ezután kapcsoltam be a sütőt 160 fokra, és 2 órát sütöttem. Tejföllel ettük. Mennyei volt!