Időt kérek

Pedig vicces módon ehhez a sütihez nem is kell sok idő. (De néha még kevés sincs...)

Nagy rajongója vagyok Lila Fügének, de ezt a receptet nem a blogon találtam, hanem egy barátnőm révén ismertem meg. Morzsasüti (crumble) kategóriában világbajnok. Kisebb sütőformában csináltam, így kisebb bögrét is vettem alapul, továbbá szerintem eszméletlen sok a cukor az eredeti receptben, úgyhogy azt ízlés szerint bátran lehet csökkenteni. 

Hozzávalók (25 cm átmérőjű piteforma):
a morzsához:
1 bögre (1,5 dl-es) zabpehely
1/2 bögre liszt
1/4 bögre szeletelt mandula
2-3 evőkanál cukor
csipet só
7 dkg hideg vaj, kis kockákra vágva

a töltelékhez:
1 alma, 1 körte, magház kivágva, falatnyi kockákra vágva
2-3 evőkanál cukor
1 evőkanál kukoricaliszt (ha kimarad, akkor sem lesz nagy baj)
fűszer ízlés szerint (pl. fahéj, vagy az eredeti receptben rozmaring - kipróbáltam, de nem mertem sokat tenni bele, így nem igazán érződött)

A töltelék hozzávalóit összekeverjük és a sütőformába öntjük. A morzsához a vaj kivételével az összes hozzávalót összekevertem, és végül a vajjal is összemorzsoltam. Egyenletesen rászórtam a gyümölcsre. (Tettem rá durvára vágott diót is, de azt legközelebb a gyümölcs és a morzsa közé fogom tenni, mert a tetején kicsit túlsült.)

190 C fokos sütőben 30-35 perc.

  

Rizskoch de luxe

Gyermekkorom egyik kedvenc édessége volt a rizskoch (szakácskönyvi terminológiával gondolom rizsfelfújt). Négyszögletes szeletek, lekvárral vagy szörppel édesítve. Kicsit túlsült, a szélén kicsit barnára pirult... 

Na ezek után volt különösen nagy élmény Lila Füge rizstortája, ami szaftos és ízes, ráadásul a benne lévő rizs is tökéletes állagú, sehol egy keményen maradt szem. Az eredeti recept rizstejjel és kókusztejjel írja az elkészítést, én próbáltam már sima tejjel is, de azt kell mondanom, azzal nem volt annyira finom. Igazi retro-süti, professzionálisan készítve.

Hozzávalók:

20 dkg kerek szemű (rizottónak való) rizs

7 dl rizstej

4 dl kókusztej

csipet só

7 dkg barna cukor

1 citrom reszelt héja

1 teáskanál vanília kivonat

2 evőkanál kandírozott gyümölcs apróra vágva (citrom/narancs héj, cukorszirupba áztatott gyömbér) - de ez el is maradhat

4 tojás

kevés napraforgó olaj a forma kikenéséhez

A rizstejet és a kókusztejet egy lábosban elkezdem melegíteni. Ha már kezd forrni, beleteszem a rizs és egy csipet sót, és mérséklem a tüzet a lábos alatt. Lassan, többször megkeverve addig főzöm, amíg az összes folyadékot magába szívja. Ha már sűrű, puding állagú, elzárom alatta a gázt és hozzáadom a cukrot, citromhéjat, vaníliát, és ha teszek bele, az apróra vágott kandírozott gyümölcsöt. Utána hagyom majdnem teljesen kihűlni, és csak ekkor keverem bele a tojássárgákat.

A tojásfehérjéket felverem, és a habot a kihűlt masszához keverem. Kiolajozott 28 cm-es tortaformába öntöm, és 165 C fokos sütőben kb. 1 óra alatt készre sütöm (tűpróbával ellenőrzöm, hogy átsült-e). A formában hagyom kihűlni. Mehet hozzá lekvár, szörp (a képen rebarbara-eper lekvárral), de az a helyzet, hogy magában is isteni!

Citromtorta

Régóta téma nálunk a citromtorta, egy-két próbálkozás is volt már, de most karácsony alkalmából nekiálltam és megcsináltam azt a receptet, amit egy kollégám adott még régebben, és állítólag Pierre Hermé nevéhez fűződik. Egy füst alatt megbarátkoztam a házi lemon curd készítéssel is (eddig üvegeset vettünk), mivel a torta lényegében ezzel van megtöltve. A lemon curd megér egy külön posztot, egy eszméletlen intenzív, ugyanakkor nem "gejl" citromos krémről van szó, amit sokoldalúan felhasználhatunk mindenféle édességben a citromíz biztosítása (pl. mascarponéval összekeverve, gyümölccsel, babapiskótával). 

Hozzávalók:

a tésztához:

14,5 dkg puha vaj

8 dkg porcukor

3 dkg őrölt mandula

csipet só

pár csepp vanília esszencia

1 tojás

24,5 dkg liszt

a töltelékhez: 

20 dkg cukor

3 citrom lereszelt héja

4 tojás

2 dl citromlé átszűrve (a citromok méretétől függően ez 3-4 citromból nyerhető ki)

30 dkg vaj

a mázhoz:

1 csomag Dr. Oetker Expressz Tortazselé 

1/2 citrom lereszelt héja

1/2 narancs lereszelt héja

3 dl víz

1 evőkanál citromlé átszűrve 

Összeállítjuk a tésztát: robotgéppel kikeverjük a vajat a cukorral, majd hozzáadjuk a mandulát, sót, vaníliát és a tojást. Ha ezeket is összekevertük, jöhet bele több részletben a liszt, még mindig robotgéppel, alacsony sebességgel keverve. Végül labdává összenyomkodjuk a tésztát, és fóliába csomagolva hűtőbe tesszük legalább 4 órára. A hűtőből kivéve lisztezett deszkán vékonyra kinyújtjuk és kibélelünk vele egy 28 cm átmérőjű kivajazott tortaformát. Villával több helyen megszurkáljuk, és újabb 30 percre hűtőbe tesszük. Végül 175 C fokos sütőben készre sütjük, a tart-jellegű tortáknál szokásos módon (sütőpapírral kibélelve, valami nehezékkel - hagyományosan konyhai szárazáruval: rizzsel, babbal - lenyomtatva kb. 15 percig, majd nehezék és sütőpapír nélkül még 5-10 percig, amíg az egész aranybarnára sül). A tésztakéreg ezzel kész, kihűl és várja a tölteléket. 

A tölteléket egy másik hagyományos konyhatechnikai módszer igénybevételével készítjük: gőz felett. Ehhez keresünk egy kisebb lábost, meg egy akkora fémtálat, ami ráfér a lábosra, de úgy, hogy az alja ne érjen a lábos aljáig. A lábosban vizet melegítünk, és ha felforrt, kisebbre vesszük a lángot alatta, hogy a víz csak gyöngyözzön. Rátesszük a fémtálat, benne a cukrot és a citromhéjat. Fél percig melegítjük őket, majd összemorzsoljuk a cukrot a citromhéjjal, hogy jobban átvegye az aromáját. Egyenként belekeverjük a tojásokat, majd végül a citromlevet is. Habverővel folyamatosan kevergetjük, míg egészen besűrűsödik, puding-sűrűségűre. Ha ezt elértük, átszűrjük a masszát egy másik keverőtálba, és hagyjuk kb. 10 percet hűlni (a recept szerint amíg 60 C fokra hűl). Ekkor robotgéppel több részletben hozzákeverjük a vajat, és ha az összes vaj belement, még pár percig keverjük. A krémet a tortaformába töltjük és hűtőbe tesszük, hogy lehűljön és megdermedjen.

A mázhoz a citrom és narancs héját a vízzel együtt felforraljuk. Ha felforrt, levesszük a tűzről és hozzákeverjük a citromlevet. Leszűrjük és összekeverjük a Dr. Oetker Expressz Tortazselé porral (ebben már gyárilag van cukor). 1-2 percet várunk, hogy picit lehűljön, majd egy vékony réteget rácsorgatunk a tortára (én egy kis tejkiöntő edénykéből öntöttem rá), ahol a zselé azonnal megdermed. (A zselének csak egy kis részét kell felhasználni hozzá, a többi sajnos megmarad.) A máz a fényes felületet hivatott biztosítani, de gondolom enélkül is finom.  

Próbafőzés (pontosabban próbasütés)

Az úgy volt, hogy próba szerencse alapon jelentkeztem próbafőzőnek a Stahl magazinnál, gondoltam, majd egyszer lehet, hogy sorra kerülök és én is tesztelhetek recepteket. Rájöttem ugyanis, hogy nagyon szeretem  a "feladat"-jellegű főzést, amikor valami projektet kell megvalósítani, vagy pl. amikor adott kiindulópontról kell valamit alkotni (ilyen volt a Patrícius Borház versenye). Ezek a feladatok mindig nagyon inspirálnak, és sokkal könnyebben boldogulok velük, mint a "mi legyen a vacsora" jellegű kérdésekkel. 

Aztán - amire igazán nem is számítottam - hamarosan kiderült, hogy a karácsonyi sütis különszámnál kellene közreműködni, és lelkesen bele is vágtam a sütögetésbe. (Amúgy a tágabb családban ilyentájt nagy sütigyártás zajlik, szóval ez épp jól jött felvezetőnek.) Jó móka volt. És ma láttam, hogy tényleg benne vagyok az újságban, ez egy kicsit furcsa érzés :))

Ezek voltak a kipróbált sütik: 

Holland fűszeres keksz

Hozzávalók:
40 dkg liszt
1/2 teáskanál sütőpor
1/4 teáskanál só
1 teáskanál őrölt fahéj
1/4 teáskanál szerecsendió
1/4 teáskanál őrölt gyömbér
1/4 teáskanál őrölt szegfűszeg
12 dkg puha vaj
20 dkg barna cukor
1 tojás
1 teáskanál reszelt citromhéj

a tetejére 1 tojásfehérje 2 teáskanál vízzel elkeverve, kevés szeletelt mandula

Robotgéppel keverjük össze a tésztát, a következő sorrendben: először vaj és cukor, majd hozzá a tojás, citromhéj, végül a száraz hozzávalók (liszt, só, sütőpor és fűszerek). A kész tésztát két részre osztva fóliába csomagoljuk és 1 órára hűtőbe tesszük. Utána lisztezett deszkán fél centi vastagra nyújtjuk a tésztát, különféle formákat szúrunk ki belőle és sütőpapírral bélelt tepsire tesszük őket. Megkenjük vizezett tojásfehérjével és pár szelet mandulát nyomkodunk bele. 175 C fokos sütőben kb. 15 perc alatt készül el. Rácsra téve hűtjük ki. 

Vajas-lekváros szendvics-süti

Hozzávalók: 

13 dkg puha vaj

5 dkg porcukor

25 dkg liszt

1/4 teáskanál só

málnalekvár (ha magok vannak benne, akkor melegítsük meg és szűrjük át)

Robotgéppel habosra keverjük a vajat, hozzákeverjük a porcukrot, majd a lisztet + sót is. A tésztát fóliába csomagoljuk és 1 órára a hűtőbe tesszük. Ezt követően fél centi vastagra nyújtjuk a tésztát, és kiszúróval (vagy kis pohárral) kb. 4 cm átmérőjű köröket szúrunk ki a tésztából. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük őket, és 160 C fokos sütőben 10-12 perc alatt megsütjük. Rácsra téve kihűtjük, majd megtöltjük nagyjából 1-1 kiskanál lekvárral. Kb. 2 nap kell hozzá, hogy a lekvár megpuhítsa a sütiket, akkor az igazi. 

 

Mandulás golyócskák (a képen a háttérben)   

Hozzávalók: 

22 dkg puha vaj

5 dkg porcukor

2 teáskanál vanília aroma

1/4 teáskanál só

35 dkg liszt

10 dkg darált mandula

a hempergetéshez porcukor

Az összeállítás gyakorlatilag megegyezik az előzőekkel: robotgéppel habosra keverjük a vajat, utána hozzákeverjük a cukrot, majd a vanília aromát és a sót. Aztán jöhet a liszt, és végül a mandula. A tésztát fóliába csomagoljuk és fél órára hűtőbe tesszük. Ha ez is megvolt, kézzel kis golyókat formázunk belőle (próbáljuk úgy méretezni, hogy egy falattal be lehessen majd kapni), és sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk őket. 190 C fokos sütőben 10-15 perc alatt megsütjük - minél kisebbek a golyócskák, annál kevesebb idő elég. Sápadtak, halvány aranybarnák lesznek. Pár percet várunk, hogy a tepsiben kicsit kihűljenek, aztán még melegen - és óvatosan - porcukorba hempergetjük őket.  

    

Almás-szilvás cobbler

A másik recept a Lila Füge szakácskönyvből. 

Nem mondhatnám, hogy betéve ismerem a különféle angolszász gyümölcsös sütiket, a cobblerről ebben a szakácskönyvben olvastam először, de egyből a szívembe zártam! Kicsit emlékeztet a morzsasütire (crumble), csak szerintem finomabb, meg olyan komplettebb az egészt, talán mert a tésztaborítás nem úgy néz ki, mint egy balul sikerült omlós tészta... 

Bármilyen gyümölccsel működik, amire érdemes odafigyelni, hogy az eredeti receptben kb. 1 kiló gyümölcs kerül a tészta alá, amit én nem vettem elég komolyan, aminek az lett az eredménye, hogy kicsit sok lett a tészta a gyümölcshöz képest (persze volt, aki ezt erényként jelölte meg :)) 

Hozzávalók:

25 dkg liszt
5 dkg barna cukor
csipet só
1 csomag sütőpor
10 dkg hideg vaj
1 tojás
1/2 dl tejszín
1/2 dl tej (ez nem volt az eredeti receptben, de valahogy nekem kellett még némi folyadék a megfelelő állaghoz)

1 kg gyümölcs, lehet vegyesen is (a képen alma + szilva)
ízlés szerint cukor (itt 2 evőkanál barna cukor + 1 evőkanál vaníliás cukor)
ízlés szerint fűszerek (itt egy fél kiskanál kardamom)
2 evőkanál liszt

A gyümölcsöt megtisztítjuk, feldaraboljuk, és a sütőtálban összekeverjük a cukorral, fűszerekkel, valamint 2 evőkanál liszttel. A tésztához először a lisztet, sót, cukrot, sütőport összevegyítjük, majd hozzáadjuk a felkockázott vajat és gyorsan összedolgozzuk, hogy a vaj ne nagyon melegedjen fel (én mostanában villával szoktak szétnyomkodni a lisztben, akkor legalább a nagyját úgy tudom beledolgozni, hogy a kezem nem melegíti a vajat). Végül hozzáadjuk a tojást, tejet, tejszínt és pár keveréssel már össze is áll a tészta. Ekkor fogunk egy evőkanalat és kanalanként ráadagoljuk a tésztát a gyümölcs tetejére, ez azért zseniális, mert így dimbes-dombos felszín jön létre, ami ropogósabbra tud sülni. A tészta tetejét megszórjuk kevés barna cukorral és már mehet is a 160 C fokra előmelegített sütőbe, 35-40 percre. 

Ha nem vendégeknek készül, nem is nagyon érdemes kiszedegetni a tálból, csak annyi kanalat készítsünk elő, hogy minden családtagnak jusson.   

Őszi sajttorta

Úgy alakult, hogy mostanában zsinórban több receptet is kipróbáltam Lila Fügétől, részben a szakácskönyvéből, részben a blogjáról. Ez a "sajttorta" - pontosabban kis poharakban készült kanalazni való - a könyvben található recept alapján készült, csak pár dolgot változtattam rajta, lévén, hogy az eredetiben eper szerepel, aminek így október táján már nincs szezonja.

Hozzávalók 3 kis pohárhoz:

8 dkg kakaós keksz (Hobbit)

3 dkg vaj + egy kevés a formák kikenéséhez

20 dkg natúr krémsajt (Philadelphia)

fél dl kefir

4 dkg porcukor

1 evőkanál liszt

1 tojás

10-15 szem szilva

A sütéshez használt kis formákat kivajazzuk. A kekszes alaphoz a kakaós kekszet összetörjük vagy késes aprítógéppel megdaráljuk, összekeverjük az olvasztott vajjal és a kis formák aljára simítjuk. A töltelék hozzávalóit is összekeverjük és szétosztjuk a három tálkában. A formákat egy mélyebb tepsibe tesszük és a tepsibe annyi forró vizet öntünk, hogy a formák félig vízben álljanak. Így toljuk be a tepsit a 160 C fokos sütőbe és sütjük kb. 35 percig. Akkor kell kivenni, amikor a töltelék közepe még remegős. 

A szilvát kimagozzuk, és ízlés szerint kevés cukorral, fahéjjal megszórva, lefedve megsütjük (kb. 30 perc ez is). Ha kihűlt a krém is és a szilva is, a poharakba adagoljuk a gyümölcsöt. Hűtőben kell tárolni, de szerintem finomabb, ha fogyasztás előtt kicsivel kivesszük és hagyjuk "felengedni".     

Torta első szülinapra

Sietve leszögezem, hogy abban az értelemben nem klasszikus első szülinapos torta, hogy nem oldja meg a "se tej, se tojás" problematikát, viszont tényszerűen ezt csináltam a kisebbik első szülinapjára és az ünnepelt is fogyasztott belőle (persze nem a karamellás dióból). 

Hozzávalók: 

50 dkg reszelt alma (nagy lyukú reszelőn reszelve)

30 dkg cukor 

(jelen esetben 10 dkg barna cukor + 5 dkg vaníliás cukor + 15 dkg kristálycukor)

1 csomag sütőpor

1 tojás

fél citrom reszelt héja

fél kiskanál őrölt fahéj

25 dkg rétesliszt

a forma kikenéséhez vaj és liszt

a díszítéshez 1 alma, 4 dkg cukorból készült karamell, egy jó marék dió durvára vágva

A tésztához a reszelt almát megfűszerezzük a citromhéjjal, fahéjjal, egy másik tálban pedig összekeverjük a cukrot, tojást, sütőport. A keveréket hozzáadjuk az almához, végül a lisztet is belekeverjük. Egy 18 cm átmérőjű kapcsos tortaformát kivajazunk-lisztezünk, beleöntjük a tésztát és 180 C fokos sütőben kb. 50 perc alatt megsütjük (tűpróbával ellenőrizzük, hogy elkészült-e). 

A díszítéshez először karamellt készítünk, majd amikor már szépen megbarnult a cukor, hozzákeverjük a diót, és azonnal egy kiolajozott tepsire terítjük, hogy ott hűljön ki. Ha kihűlt, összemorzsoljuk, nagyjából szétszedjük a dió-darabokat. A karamell készítéséhez használt serpenyőbe bedobunk egy darabka vajat, és azon sütjük meg a meghámozott és cikkekre vágott almát.   

Hajdina, köles és társai - 3. rész: zabpehely

Az egyik nagy kedvencem. Könnyen felhasználható, a kisebb méretű zabpelyhet főzni sem kell, simán bele lehet szórni a gyümölcsjoghurtba, és máris azt érezhetjük, hogy tettünk valamit a rostban gazdag táplálkozás érdekében. A nagyobbra szabott zabpelyhet én nem szeretem "nyersen" enni, ezt inkább sütibe keverem,  levesbe szórom, illetve leggyakrabban tejben főzöm meg. A sütés/főzés során számolni kell azzal, hogy a zabpehelynek nedvességre van szüksége ahhoz, hogy megpuhulhasson, megfelelő nedvesség hiányában (főleg a nagyobb pehely) száraz, darabos marad az ételben. Levesnél ez értelemszerűen nem lehet probléma, ott inkább azt nehéz belőni, hogy mennyi zabpehellyel lesz izgalmasan sűrű és gazdag a leves.   

A zabpehelyre (zabkására) vonatkozóan nem lehet pontos főzési arányokat meghatározni. Egyrészt nagyon sokféle méretű zabpehely kapható, a kicsik szinte szétolvadnak már kevés folyadékban is, a nagyobbaknak több folyadék és több idő kell. Másrészt az arány nagyban függ attól, hogy milyen végeredményt akarunk elérni, milyen állagú zabkása jön be nekünk. Tapasztalatom szerint (átlagos méretű zabpehely esetén) a 2:1-es aránynál harapós végeredményt és elkülönülő szemeket kapunk, 3:1-es aránynál már kicsit szétesnek a szemek, nyúlós-ragacsos lesz az állag, speciel nekem ez az igazi zabkása. Abszolút működik, sőt javasolt a gőzben puhítós módszer, azaz a tejet a zabpehellyel felforraljuk, majd a elzárjuk alatta a lángot, lefedjük, és hagyjuk hogy a zabpehely szépen magába szívhassa az összes folyadékot.     

Zabkása sült barackkal

Már gyerekkorom óta (egész pontosan a 13 és 3/4 éves Adrian Mole naplója óta) foglalkoztatott a zabkása gondolata, mégis csak pár éve főztem először. Azóta viszont gyakran csinálunk, mondhatni, hogy a tejbegríz konkurenciájává sikerült felküzdenie magát, ami nem kis szó!

Hozzávalók:

1 csésze zabpehely
2-3 csésze tej
csipet só
ízlés szerint cukor, vagy még inkább vaníliás cukor

sárgabarack felezve, kimagozva

A barackokat kimagozzuk és a héjával lefelé egy tepsibe tesszük őket. Forró, 180 - 200 fokos sütőben, vagy grillen kb. 15 perc alatt megsütjük őket. A sütéssel fantasztikusan zamatossá válik a barack, egyensúlyba kerül a héjának savanykássága és a belső rész édessége, mindenképp megéri a ráfordított plusz időt és energiát. (Nem beszélve arról, hogy ezzel a kevésbé édes barack is finom lesz.) 

A zabkásához a zabpelyhet, cukrot, sót, és 2 csésze tejet egy kis lábosban felforralunk, majd elzárjuk alatta a lángot, és lefedve, időnként megkeverve hagyjuk, hogy a zabpehely megszívja magát. Ha már az összes folyadékot felszívta és mégis túl száraznak érezzük, még öntünk hozzá tejet (egyszerre mindig csak keveset).     

Clafoutis, encore

Megint clafoutis. Ezúttal egy másik receptet próbáltam ki, amelyre a sárgabarack nyomán bukkantam rá. (Kicsit későn kapcsoltam, majdnem lemaradtam a barackszezonról, de az utolsó pillanatban szereztünk egy rekesszel, és egy hétig azt ettük, minden formában...) Azt hiszem, kicsit jobb lett a végeredmény, mint a korábbi recepttel, szóval ezentúl ezt fogom használni.

Hozzávalók:

2 egész tojás + 1 tojássárgája

6 dkg cukor

egy csipet só

4,5 dkg liszt

1 dl tej

1,5 dl tejszín

1 káváskanál vaniliaaroma

2-3 evőkanál mandulaforgács

8-10 szem sárgabarack kimagozva, nyolcadokra vágva 

a tál kikenéséhez vaj

A hozzávalókat a megadott sorrendben (tojások, cukor,  só, + liszt, + tej tejszín és vaniliaaroma) összekeverjük, cél, hogy csomómentes, kb. palacsintatészta sűrűségű masszát kapjunk. Egy 28 cm átmérőjű sütőtálat kivajazunk, elrendezzük benne a sárgabarackot, megszórjuk mandulaforgáccsal, majd rá/közé csorgatjuk a tésztát. 180 fokos sütőben kb. 35 perc alatt sül meg. Picit összeesik ez is, miután kivesszük a sütőből, de ebben a nagy tálban ez kevésbé látványos, mint a kicsi szufléformákban.  

Hajdina, köles és társai - 2. rész: kukorica

Pontosabban kukoricadara. Szintén egy elfeledett alapanyag, a búzadara (alias gríz) mostohatestvére. Pedig a búzadarával szemben nagy előnye, hogy nincs benne glutén, így az arra érzékenyek is fogyaszthatják. Íze pedig a sima búzadarához képest karakteresebb, mondhatni, önmagában is van íze. Nem csoda, hogy kukoricadarából leggyakrabban a legegyszerűbb ételt készítik (készítem): puliszkát. Semmi fakszni. De igény szerint továbbgondolható, lásd polencotta.

A kukoricadarát hagyományosan vízben, vagy tejben, vagy e kettő keverékében főzik, és a végeredmény a puliszka. Az arányokat tekintve érdekes tapasztalatokra tettem szert: 

Ha 1 liter vízben (tejben) 15 dkg kukoricadarát főzünk meg, akkor lágyabb, krémesebb végeredményt kapunk (baloldali), míg ha 25 dkg darát teszünk hozzá, az szinte azonnal megkeményedik, és a massza is keményebb, harapósabb (jobboldali). Sós puliszka esetén a vízbe tegyünk 1 kiskanál sót, édes puliszkánál cukrot ízlés szerint (kb. 6-7 evőkanál). 

Az elkészítés módját tekintve hasznos tanács, hogy legelőször forraljuk fel önmagában a folyadékot, és csak ezt követően tegyük hozzá a sót/cukrot és a kukoricadarát. Így sokkal kevesebb ideig kell kevergetni. Mert ha egyszer belekerül a dara, akkor messzire már ne menjünk a fazéktól, kevergessük habverővel kitartóan. Amikor már jól besűrűsödött, és nehezen lehet kavarni, készen áll a további felhasználásra, tegyük tálkába vagy öntsük vékonyan megolajozott tálcára. Hamarosan megdermed.   

Recept témában kicsit érdekes a helyzet. Személy szerint én legjobban túró-juhtúró-tejföl keverékkel leöntve szeretem a sós vízben megfőzött (keményebb, rusztikusabb textúrájú) puliszkát, de ez a recept a hozzávalók felsorolásával véget is ér... Említhetném még a hagyományos tejbegrízt is, amelybe nálunk az utóbbi időben fele-fele arányban kerül búza- és kukoricadara. Végül az alábbi nem hagyományos tejbegrízt választottam.  

Tejbegríz kókusztejjel és eperrel

Hozzávalók

5 dl tej

1,5 dl kókusztej

7,5 dkg kukoricadara

3 evőkanál cukor

a díszítéshez eper és cukor

Elkezdjük a tejet melegíteni, majd amikor már majdnem forr, beletesszük a kukoricadarát és a cukrot. Sűrűre főzzük, majd belekeverjük a kókusztejet és azzal is főzzük még egy kicsit. Szétosztjuk 4 tálkába és hagyjuk kihűlni. A feltéthez tálkánként 4-5 szem epret előkészítünk (megmossuk, félbe, vagy a nagyobbakat negyedbe vágjuk). Tálkánként 2 evőkanál cukorral számolva világos karamellt készítünk (azaz kis lábosban magas hőmérsékleten addig melegítjük a cukrot, amíg az folyós lesz, és borostyánszínű), majd beledobjuk az epret. Ekkor a karamell ledermed, de türelmesen rázogassuk az edényt és várjuk, hogy az eper levet engedjen, hogy az kissé feloldja a karamellt. Végül a karamelles epret is elosztjuk a tálkákba. 

Clafoutis

Már jó rég gondolkozom azon, hogy feltegyem-e ezt a receptet, mert nem vagyok egy nagy clafoutis-szakértő, nem állítom, hogy magam alkottam a receptet több tucat verzió kipróbálása után. Viszont eddig akárhányszor csináltam, sikerült és sikere volt, és nem utolsó sorban a cuki szufléformákat is lehet hozzá használni, úgyhogy most elszántam magam: íme, ez volt a clafoutis nálunk 2012. tavaszán, házilag eltett konyakos meggyel (viszont a többség akarata alapján mag nélkül). És évek óta először várom a cseresznye-szezont, mert ki akarom próbálni az autentikus fekete cseresznyés verziót is!

Hozzávalók: 

2 dl tejszín

1,5 dl tej

1 kávéskanál vanília aroma

3 tojás

7 dkg cukor

10 dkg liszt

konyakos meggy

A tejet, tejszínt, vaníliát összevegyítjük. Habverővel (vagy robotgéppel) dolgozva kikeverjük a tojást a cukorral, majd hozzáadjuk apránként a lisztet, végül a tejes keveréket. A szufléformák aljába adagoljuk a gyümölcsöt (nem mértem le, pontosan mennyi meggy kellett hozzá, nekem 8 nagyobb formába fért bele a tészta, és minden forma aljába egy rétegben tettem meggyet). Ha nem konyakos lett volna a meggy, akkor megszívlelve az alaprecept tanácsát, némi pálinkával meglocsoltam volna a gyümölcsöt felhasználás előtt. 180 C fokos sütőben 30-35 perc alatt sül meg, figyelni kell, hogy ne süssük túl, inkább rezgősnek kell(ene) maradnia.       

Banános-zabpelyhes muffin

Mint arról már volt szó, a muffinok bevették magukat a konyhánkba. A csokis-céklás verzió után nálam ez következik a preferencia-skálán (a gyereknél viszont ez az első, a csokis neki túl keserű volt). Tökéletes módja a megbarnult héjú banánok hasznosításának.

Hozzávalók: 

3 érett banán

10 dkg cukor 

2 tojás

0,8 dl olaj

15 dkg liszt (jelen esetben fele Graham liszt)

6 dkg zabpehely

fél kiskanál szódabikarbóna

fél kiskanál sütőpor

csipet só

A banánokat villával összenyomkodjuk, majd a tojásokkal és a cukorral jó alaposan összekeverjük (robotgéppel). Ehhez adjuk apránként az olajat. A száraz összetevőket (liszt, zabpehely, szódabikarbóna, sütőpor, só) egy másik tálban összevegyítjük, és több részletben a banános keverékhez adagoljuk. A muffin formákba készített papírokba adagoljuk, és 160 C fokon kb. 25 perc alatt megsütjük.    

Céklás-csokis muffin

Ki gondolná, hogy ez látható a képen?

Kezdek teljesen rabjává válni a muffinoknak, nagyon bejön, hogy egyenként vannak "csomagolva" a sütik, és ezen belül is próbálkozom az egészséges irányvonallal, lásd sütőtökös, banános-zabpelyhes, stb. verziók. Még régebben olvastam a céklás-csokis sütikről és annyira abszurd volt a gondolat, hogy megjegyeztem, most pedig nekiálltam receptet is keresni hozzá. Két elképzelésem volt: a céklát nem nyersen, hanem sütőben megsütve akartam felhasználni, illetve olvasztott csokit akartam hozzá használni, nem kakaóport. Meg is lepődtem, milyen sok recept van a témában, némi keresgélés után rájöttem, hogy amit én keresek, az tulajdonképp egy brownies. Így már könnyű volt választani, végül ezt vettem alapul.

Azt még hozzá kell tennem, hogy bár ebben a sütiben is van zöldség, hiába próbáltam evés közben arra összpontosítani, hogy ez egy egészséges étel - nem, ez egy durva édesség. (Bár ez végül is nem baj.) És egyáltalán nincs cékla íze.

Praktikus tudnivaló, hogy mivel ez eredetileg nem muffin-recept, a megadott mennyiség egy kis tepsihez elegendő, kb. 20 muffin lesz belőle.

Hozzávalók:

25 dkg héjában sült cékla meghámozva, kis lyukú reszelőn lereszelve

25 dkg étcsoki

25 dkg vaj

25 dkg cukor

15 dkg liszt

fél csomag sütőpor

csipet só

3 tojás

(én diót nem tettem bele, nagy hiba volt...)

A csokit és a vajat vízfürdő felett összeolvasztjuk, kicsit kihűtjük. A lisztet, sütőport, sót összevegyítjük, a cukrot habosra keverjük a tojásokkal. Ez utóbbi lesz az alap, ebbe keverjük bele vajas csokit, a céklát, majd végül a lisztes keveréket. Muffin formákba töltjük (vagy tepsibe öntjük) és 160 C fokra előmelegített sütőben 15-25 perc alatt megsütjük. (Mindenhol hangsúlyozzák, hogy nem szabad túlsütni, kiszárítani, ezért nagyon figyeltem a sütésnél, szorgalmasan szurkáltam a hústűvel, és 25 perc után már egyet se hagytam tovább sülni.)

UPDATE:
Egy muffin-tepsire (12 db) való adag készül, ha a fenti recept 2/3-át vesszük, azaz:
16 dkg héjában sült cékla meghámozva, kis lyukú reszelőn lereszelve
16 dkg étcsoki

16 dkg vaj

16 dkg cukor

10 dkg liszt

fél csomag sütőpor

csipet só

2 tojás

Sütőtökös muffin

A muffin sütés reneszánszát éli nálunk. Bár mindig is tetszettek ezek a formás kis sütik, sose voltam nagy "spíler" ebben a témában. Most elhatároztam, hogy rámegyek az egészséges vonalra és ezen keresztül próbálom becsempészni a zöldségeket és rostanyagot a gyerek szervezetébe. Ez a sütőtökös verzió állítólag Jamie receptje. Némi tejszínhabbal és a flódni miatt megnyitott ringlólekvárral felturbózva korrekt uzsonnasütemény vált belőle, a tejszín ráadásul kiemelte, hogy a sütőtöktől milyen csodás narancssárga színe lett.

Hozzávalók:

20 dkg sütőtök püré (mivel egy normál sütőtök ennél jóval nagyobb, ha a fennmaradó része a kukában végezné, kövessük Stahl Judit tippjét és használjunk üveges sütőtök bébiételt)

15 dkg liszt (fele Graham)

15 dkg cukor

1 csomag vaniliás cukor

1 csomag sütőpor

csipet só

2 tojás

85 ml olaj

fél kiskanál fahéj

1 narancs reszelt héja

Az elkészítés nagyon egyszerű: száraz alapanyagok (liszt, cukor, sütőpor, vaniliás cukor, só, fahéj) összekeverése, nedves alapanyagok (sütőtök, tojás, olaj, reszelt narancshéj) összekeverése, két tál tartalmának összevegyítése. Muffinpapírokba töltés (kb. 2 evőkanál/adag, és nekem most ebből a mennyiségből "csak" 10 darab lett), sütés előmelegített 180 C fokos sütőben, kb. 25 percen keresztül.

UPDATE:
A diós változat még finomabb lett, ehhez kevesebb lisztet (10 dkg) és kevesebb olajat (70 ml) használtam, tettem bele 5 dkg darált diót, és elhagytam a narancshéjat.  

Flódni...

...avagy a desszertek nehézbombázója, kalóriainjekció, mindazonáltal igazi békebeli hangulatot teremtő sütemény. Én ritkán sütök süteményt, a családi munkamegosztás történelmileg úgy alakult, hogy ez nem az én reszortom, komoly vállalásnak tűnt ezért előre, hogy most rögtön egy flódnival jövök elő. Karácsonykor készítettem, és bár mindennap eszünk belőle azóta, sőt, juttattunk a család többi részének is, de még mindig van egy 5x5x5 centis kocka belőle, amivel most is szemezek éppen. Való igaz, hogy nem eszik meg belőle az ember egyszerre fél tepsivel, de azért inkább tudati alapon fogom vissza magam, mert hogy azért eteti magát szépen. Fűszeres Eszter receptjét hívtam segítségül, nem bántam meg.

Néhány kiegészítés, megjegyzés:

• a töltelékek alá - bizonyára valamilyen klasszikus konyhabiztonsági beidegződésből - vékonyan kukoricadarát szórtam
• a dió és a mák felfőzésénél érdemes óvatosan adagolni a bort (máknál vörösbort használtam, nagyon bevált), és annyit használni, hogy kb. 10-15 perces, közepes lángon történő főzést követően kenhető, de sűrű masszát kapjunk (hogy ne áztassuk el a tésztát)
• nálam a sorrend alulról fölfelé dió-mák-szilvalekvár-almatöltelék volt
• szilvalekvárként 2001-ben eltett házi ringlólekvárt használtam (önmagában is főnyeremény)
• a tésztát az egyórás pihentetés után érdemes hagyni szobahőmérsékletre felmelegedni, úgy könnyebben nyújtható, nem töredezik szét
• a recept szerinti mennyiség nekem egy kb. 20x35-ös, 6 centi magas falú tepsibe éppen belefért
• én végül 2 órát sütöttem 140 Celsius fokon, a 1,5 óra és a 150 Celsius fok helyett, légkeveréssel

Scone vörösáfonyával

A scone azóta foglalkoztatja a fantáziámat, amióta először ettem Írországban, a bencés apácák által működtetett Kylemore Abbey kávézójában (vajjal, tejszínnel és lekvárral, ahogy az egy előírásszerű ötórai teához illik). Ennek ellenére csak kétszer próbálkoztam elkészíteni, nem nagy sikerrel. Viszont emiatt örültem meg különösen, hogy amikor a múltkor a piacon hirtelen felindulásból vásárolt vörösáfonya felhasználásához kerestem receptet, C&V scone-ját találtam meg. Egy fontos dolgot változtattam: a megadott mennyiség (6 db) kicsit kevésnek tűnt :)) így dupla adagot csináltam.

Hozzávalók:

12,5 dkg liszt

5 dkg cukor

1 evőkanál sütőpor

csipet só

5 dkg hideg vaj felkockázva

fél narancs reszelt héja + fél narancs leve

1-2 evőkanál tej

5 dkg vörösáfonya

A lisztet, cukrot, sót meg a sütőport összekeverjük, a vajat összemorzsoljuk az előbbiekkel, megy hozzá a reszelt narancshéj és az áfonya, legvégül pedig a folyadékok, a narancslé, és még annyi tej, hogy összeálljon de még ne folyós állagú legyen a tészta, hanem gyúrható. Mert ezt követően kis golyókat kell formázni a masszából (a recept szerint a fenti mennyiségből 6 db-ot), és kicsit szétlapítva sütőpapírral bélelt tepsibe kell tenni - az elhelyezésnél számítsunk arra, hogy még dagadni fognak sütés közben. 175 fokos sütőben 20-25 percig sült nálam. És ilyen lett:

Crème brulée

A szuflé formákban eddig csak panna cotta készült, itt volt az ideje az egy fokkal összetettebb, de még mindig az egyszerű kategóriába tartozó crème brulée kipróbálásának. A csúcsot nálam ebben a kategóriában egyelőre a Pastramiban kóstolt libamáj crème brulée jelenti (előétel), de így a próbálkozások elején maradtam inkább a desszertvonalon. Végigböngészve számos verzió leírását, arra a konklúzióra jutottam, hogy itt sem beszélhetünk egyetlen üdvözítő megoldásról, a crème brulée sokféleképpen lehet jó, az alapvető hozzávalók arányának variálásával érdemes próbálkozni, hogy az ember megtalálja a neki legjobban tetsző változatot. Ami biztos, hogy élmény készíteni (igen, a karamellizáló pisztoly miatt), és fogyasztani is (igen, a karamellréteg betörésére gondolok).

Hozzávalók (kb. 5 adagra):

2 dl habtejszín

1,5 dl tej

40-50 gramm kristálycukor

1 egész tojás és 2 tojás sárgája

vaníliaaroma

porcukor (a karamellréteghez)

A tejszínt és a tejet összeforraltam a kristálycukor felével, és kb. 3 mokkáskanálnyi vaníliaaromával. Közben a tojást és a két tojássárgáját a kristálycukor másik felével kevertem össze, jó habosra. A tejes-tejszínes levet folyamatos és alapos keverés (kézi habverő) mellett beleöntöttem a felvert tojásokat tartalmazó edénybe. Az így elkészült sodószerű krémmel megtöltöttem a szuflé formákat (nem tele, csak kb. háromnegyedig). A formákat egy tepsiben helyeztem el, amelyet felöntöttem annyi vízzel, hogy a formákat jól körülvegye a vízfürdő (nagyjából a formák feléig érjen a víz). A tepsit 125-130 Celsius fokra előmelegített sütőbe tettem, ahol kb. 70-80 perc alatt megszilárdult a krém. Miután kihűlt a krém, jött az igazi élvezet, a karamellizáló pisztoly bevetése. A krémek felszínére vékony réteg porcukrot szórtam, egyenletesen, úgy, hogy nagyjából hézagmentesen fedjen. A pisztollyal a porcukrot a krémre karamellizáltam. A teszt kedvéért sütőben, grillsütéssel is karamellizáltam pár adagot, és ugyan kevésbé szabályozható az egyenletes karamellizálódás, mint a pisztollyal, de ez az út is teljesen járható (lásd a képen, lent). A cukor pár perc alatt kihűl annyira, hogy fogyasztható legyen - nálunk 5 perc után már hűlt helye volt a desszertnek... 

Szilvás Tatin-torta

A szilva szezon végén (végén?) gyorsan még felteszem ezt a jó kis torta receptet - igaz, a klasszikus formáció almával készül, az almaszezon pedig épp csak elkezdődött.

Két hozzáfűzni való:

1. Tatin-torta néven ismert az a gyümölcsös (hagyományosan almás) süti, amelyet fejjel lefelé kell sütni (azaz először a gyümölcs megy a tortaformába, utána a tészta) és sütés után fordítjuk meg, ettől a tészta ropogósra sül, a gyümölcs pedig lédús marad és karamellizálódik. (Az eredeti receptben külön karamell is szerepel, de én ezt kihagytam.)

2. Szerintem nem a besztercei szilvából, hanem abból a másik, nagyobb és bordósabb színű szilvából finom és szép színű.

Hozzávalók:

24 dkg liszt

16 dkg hideg vaj/margarin, felkockázva

8 dkg cukor

1 kávéskanál sütőpor

1/2 citrom reszelt héja

1 tojás

1 evőkanál tejföl

csipet só

gyümölcs, jelen esetben magozott és negyedelt szilva, és némi hozzá passzoló őrölt fahéj

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk és a kész tésztát legalább fél órára hűtőbe tesszük pihenni. Ezalatt van idő előmelegíteni a sütőt 180 fokra, kimagozni a szilvát és elrendezni egy 28 cm-es tortaforma alján, a vágott felükkel lefelé. A szilvára kevés őrölt fahéjat is szórtam. A tésztát a pihentetés után lisztezett deszkán kinyújtottam, és befedtem vele a szilvákat, kicsit rá is nyomkodtam, különösen körben a forma szélénél. Villával megszurkáltam és ment a sütőbe, kb. 45 percre. Ha a tésztán látszik, hogy megsült, kivesszük, és rövid pihentetés után megfordítjuk a tortát (nem tudom, milyen más módszer létezik erre, én egy nagy tálat teszek fejjel lefelé a formára és átfordítom bele a sütit). Az elkóborolt, sütőformában maradt szilvákat a helyükre tessékeljük, és kész.

Panna cotta újratöltve

Nincs mit szépíteni, a legutóbbi panna cottás bejegyzés óta függővé váltam, mindenhol azt eszem, ha van, és hetente legalább egyszer csinálok is itthon. Ez persze jó alkalom a kísérletezésre. Először a múltkori fő hozzávalókat próbáltam más arányban, de érdemi különbséget nem tapasztaltam. Aztán kipróbáltam a kísérleti konyhás receptet, amely író alapon áll, és tényleg nagyon különleges, savanykás ízvilág, amihez jól mennek az édesebb gyümölcsök és lekvárok. Ami igazán foglalkoztatott még mindezek után, az a puding állaga volt, amit egyik verzióban sem éreztem igazán különlegesnek (azon túl persze, hogy nagyon jó volt mindegyikben). A zselatin nyilvánvalóan teszi a dolgát, de azért úgy voltam vele, hogy attól még, hogy kocsonyaszerű az egész, még lehetne krémes. A legutóbbi próbálkozás nagyon közel áll ahhoz, ahogyan elképzeltem a dolgokat. A módszer nem volt más, mint "mindent bele" alapon a lehető legtöbbféle tejterméket összehozni a panna cottában. Tej, tejszín, joghurt és író is volt a krémben, és valóban meseszerű lágyságú és állagú tejes puding lett belőle. Nagyon izgatta a fantáziámat, hogy a zselatin nem megy együtt bizonyos gyümölcsökkel (friss ananász, kivi, füge, papaya), és ha annyira nem is voltam bátor, hogy kipróbáljam, mi lenne ezekkel a végeredmény (felteszem, nem állna össze kocsonyába a krém), a tányéron került a panna cotta mellé némi friss füge, csak azért is, virtusból.

Hozzávalók:

2,5 dl habtejszín

1,5 dl zsíros tej

1 dl író

1 pohár natúr joghurt (125 gramm, Activia)

1 csomag vaníliás cukor

1,5-2 evőkanál nádcukor

5 db lapzselatin (Dr. Oetker)

friss gyümölcs (málna, füge)

(8 adag lett belőle kis brulée formákban, de kisebb egységek, mint a múltkor, az összesen 8 dl puding volt, ez kb. 6 dl)

A tejtermékeket alaposan összekevertem kézi habverővel és melegíteni kezdtem, közepes lángon. A zselatinlapokat hideg vízbe áztattam pár percre, ahogy a leírásuk is mutatja. Amikor már elég homogén és langyos volt a tejes keverék állaga, hozzáadtam a cukrokat, majd azok elvegyülését követően az elegy nagy részét kiöntöttem egy edénybe, a többit (kb. 1,5 dl) tovább tartottam a tűzön. Amikor már elég meleg volt a lábasban maradt rész (nem kell forrásig elmenni!), feloldottam benne a kinyomkodott zselatinlapokat, kézi habverő segítségével. Hozzáöntöttem a keverék korábban félretett, langyosabb hőmérsékletű részét, és az egészet még egyszer alaposan átkevertem. Ettől a puding kellően le is hűlt, így miután kicsi crème brulée formákba töltöttem, már mehetett is a hűtőbe, dermedni. Kb. 3,5-4 óra múlva tálalható.

Áfonyás (amerikai) palacsinta

Az áfonya szezonban kezdett újra foglalkoztatni az amerikai palacsinta témája, mert mindenképp valami áfonyás édességet akartam csinálni. Olyan elszánt voltam, hogy még juharszirupot is vettem, amit már jó ideje nézegetek, de eddig nem találtam megfelelő indokot ahhoz, hogy beszerezzem (azóta viszont találtam egy szilvás-juharszirupos morzsasüti - crumble - receptet is, annak kell következnie hamarosan!). Amerikai recept lévén "cup" a mértékegység, ami kb. 2,5 dl-es csészének felel meg.

Hozzávalók:

1 és 1/4 csésze liszt

2 evőkanál cukor

1 teáskanál sütőpor

1 teáskanál szódabikarbóna

1/2 teáskanál só

1 csésze tej

1 tojás

1 evőkanál olaj

friss áfonya

Összekeverjük a száraz hozzávalókat (liszt, sütőpor, szódabikarbóna, cukor, só), másik tálban pedig a nedves hozzávalókat (tej, olaj, tojás), majd ezután mixeljük össze a két tál tartalmát, hogy sűrű, de azért folyós állagú tésztát kapjunk. Egy serpenyőt felforrósítunk, minden adag előtt vékonyan kiolajozzuk az alját (kenőecsettel). Merőkanállal kb. 8 cm átmérőjű pacákat folyatunk a serpenyőbe, és minden pacába belepotyogtatunk néhány szem áfonyát. Az "A" oldalt (ezt érti vajon az, aki soha nem látott bakelit lemezt?) addig sütjük, amíg buborékos lesz a felszíne és a széle kezd kiszáradni - ekkor már aranybarna a másik fele -, majd óvatosan megfordítjuk és a "B" oldalt is megsütjük. Langyosan, jó sok friss áfonyával és juharsziruppal tálaljuk.