Almás-szilvás cobbler

A másik recept a Lila Füge szakácskönyvből. 

Nem mondhatnám, hogy betéve ismerem a különféle angolszász gyümölcsös sütiket, a cobblerről ebben a szakácskönyvben olvastam először, de egyből a szívembe zártam! Kicsit emlékeztet a morzsasütire (crumble), csak szerintem finomabb, meg olyan komplettebb az egészt, talán mert a tésztaborítás nem úgy néz ki, mint egy balul sikerült omlós tészta... 

Bármilyen gyümölccsel működik, amire érdemes odafigyelni, hogy az eredeti receptben kb. 1 kiló gyümölcs kerül a tészta alá, amit én nem vettem elég komolyan, aminek az lett az eredménye, hogy kicsit sok lett a tészta a gyümölcshöz képest (persze volt, aki ezt erényként jelölte meg :)) 

Hozzávalók:

25 dkg liszt
5 dkg barna cukor
csipet só
1 csomag sütőpor
10 dkg hideg vaj
1 tojás
1/2 dl tejszín
1/2 dl tej (ez nem volt az eredeti receptben, de valahogy nekem kellett még némi folyadék a megfelelő állaghoz)

1 kg gyümölcs, lehet vegyesen is (a képen alma + szilva)
ízlés szerint cukor (itt 2 evőkanál barna cukor + 1 evőkanál vaníliás cukor)
ízlés szerint fűszerek (itt egy fél kiskanál kardamom)
2 evőkanál liszt

A gyümölcsöt megtisztítjuk, feldaraboljuk, és a sütőtálban összekeverjük a cukorral, fűszerekkel, valamint 2 evőkanál liszttel. A tésztához először a lisztet, sót, cukrot, sütőport összevegyítjük, majd hozzáadjuk a felkockázott vajat és gyorsan összedolgozzuk, hogy a vaj ne nagyon melegedjen fel (én mostanában villával szoktak szétnyomkodni a lisztben, akkor legalább a nagyját úgy tudom beledolgozni, hogy a kezem nem melegíti a vajat). Végül hozzáadjuk a tojást, tejet, tejszínt és pár keveréssel már össze is áll a tészta. Ekkor fogunk egy evőkanalat és kanalanként ráadagoljuk a tésztát a gyümölcs tetejére, ez azért zseniális, mert így dimbes-dombos felszín jön létre, ami ropogósabbra tud sülni. A tészta tetejét megszórjuk kevés barna cukorral és már mehet is a 160 C fokra előmelegített sütőbe, 35-40 percre. 

Ha nem vendégeknek készül, nem is nagyon érdemes kiszedegetni a tálból, csak annyi kanalat készítsünk elő, hogy minden családtagnak jusson.   

Pöszmételeves...

...avagy köszmételeves, egresleves, piszkeleves. Frissítő nyári csemege, amit hagyományosan este kortyolgatunk, desszertként. Úgy nőttem fel, hogy a habgaluska elválaszthatatlan része volt a mindenkori pöszmételeveseknek, emlékszem még olyan időszakra, amikor annyira a pöszmétére asszociáltam a habgaluskáról, hogy azt gondoltam, biztos magából a gyümölcsből fő ki. Aztán összeállt a kép, hogy azért a madártejbe például egyáltalán nem szoktak pöszmétét tenni, pedig habgaluska ugye ott is felbukkan. A habgaluskás macerától felnőtt fejjel szívesen megkímélem magam, nem mintha nem lenne jó úgy is, de valahogy az a szüleink generációjához tartozik, hogy habgaluskát csinálnak, ez cseppet sem leszólás, sokkal inkább tisztelgés, hogy ők bizony soha nem kényelmeskedtek. Ha valami jó habgaluskával, akkor márpedig habgaluskát csinálnak és kész. A pöszméte savanykásságát ráadásul nagyon is jól kiegyenlítette. A továbbiakban habgaluska készítésről több szó nem esik, a pöszmételeves készítésének mikéntjéről annál inkább. 

Hozzávalók:

75 dkg pöszméte

7-8 evőkanál cukor

1 pohár joghurt

2 dl főzőtejszín

fahéj

kardamom

A pöszmétéket megpucoltam, ami a két végének a lecsippentését jelenti. Tulajdonképpen nincs nagy jelentősége, úgyis megfő, inkább csak olyan megszokás ez, hogy teljesen megtisztított gyümölcsből fő a lé. Szóval a pucolást követően felfőztem a gyümölcsöket, annyi vízben, amennyi éppen ellepi az összes szemet, addig, amíg a zöld színüket, illetve az erezettségüket teljesen elveszítik (ti., hogy már nem látszanak a nyersen kirajzolódó erecskék). Ekkor egy turmixgéppel lepürésítettem a fazék tartalmát (ha soknak tűnik a víz, kicsit nyugodtan le lehet önteni róla a pürésítés előtt). Aztán jött bele a kétféle tejtermék, ezeket szintén érdemes még belekeverni a pürésítésre használt eszközzel, így biztosan jól eloszlanak majd. A tejszín krémessége és bársonyossága állagban és ízben is nagyon jót tesz a levesnek, a pöszméte savasságát - ha már habgaluskát nem csinál az ember - mindenképpen ellensúlyozni kell valahogy. Ezt a célt szolgálja a cukrozás is, a pöszméte érettségétől függő mennyiségben óvatosan és fokozatosan célszerű adagolni, a tapasztalat az, hogy 7-8 evőkanál cukor alatt nem valószínű, hogy megállunk. Fűszerként a fahéj és a kardamom került a levesbe, nem eltúlzottan, csak éppen annyi kell belőlük, hogy az alapízt kissé kiegészítsék. A levesre a tányéron mentalevelet és bazsalikomvirágot szórtam, a látvány és az ízélvezetek fokozása kedvéért végett. 

Citromos süti

Ez a süti két "motívum" kölcsönhatásából született. Egyrészt fejembe vettem, hogy valami alaposan citromos édességet kellene csinálni (biztos a tél végi-tavaszi vitaminhiány miatt volt), és kacérkodtam Stahl Judit könyvében lévő görög citromos sütivel. Másrészt kaptunk ajándékba őrölt kardamomot, amit még sosem használtam, és kerestem az alkalmat, hogy kipróbáljam. Ehhez meg C&V revani nevű receptjét találtam meg, csak nem voltam elég merész, hogy a szegfűborsot is kipróbáljam. Maradtam így a Stahl-féle alapnál, megbolondítva a revani-ötletből kiindulva.

Mindkét recept kiemeli, hogy egyszerű grízes piskóta az alap, bevallom, ez a kategória nekem eddig nem volt meg (a piskóta eleve misztikus műfaj számomra), nekem az többet mondott volna, hogy kevert tészta.

Hozzávalók a tésztához:

20 dkg liszt (10 dkg finomliszt és 10 dkg Graham-liszt)

10 dkg búzadara

2 kávéskanál szódabikarbóna

25 dkg cukor

csipet só

2,5 dl joghurt

3 tojás

1 citrom héja lereszelve + a levéből 1 evőkanál

Külön-külön tálban összekeverjük a száraz és a nedves hozzávalókat (a reszelt citromhéj mehet akármelyikbe :)), majd összeöntjük és összekeverjük a tésztát. 150 C fokra előmelegített sütőben kb 50 perc alatt megsül. Még melegen megdöfködjük fogpiszkálóval/hústűvel/stb. hogy jól magába tudja szívni a szirupot.

A szirup így készül:

15 dkg cukor

1,5 dl víz

2 citrom és 1 narancs lereszelt héja és átszűrt leve (összesen kb. 2 dl)

fél kávéskanál kardamom

Alacsony hőmérsékleten melegítjük a keveréket, amíg a cukor feloldódik, majd felforraljuk és néhány percig forrni hagyjuk a cuccot. Utána leszűrjük, hogy a reszelt héjak ne maradjanak benne (ez majd a díszítésnél jól jön), és még melegen, két részletben ráöntjük a megszurkált sütire.

A sütihez, mivel "sziruposan" édes, jól jön egy kis "görög" joghurt, amit a hagyományos joghurt egy éjszakán át történő lecsöpögtetésével állítottam elő.