Almás-szilvás cobbler

A másik recept a Lila Füge szakácskönyvből. 

Nem mondhatnám, hogy betéve ismerem a különféle angolszász gyümölcsös sütiket, a cobblerről ebben a szakácskönyvben olvastam először, de egyből a szívembe zártam! Kicsit emlékeztet a morzsasütire (crumble), csak szerintem finomabb, meg olyan komplettebb az egészt, talán mert a tésztaborítás nem úgy néz ki, mint egy balul sikerült omlós tészta... 

Bármilyen gyümölccsel működik, amire érdemes odafigyelni, hogy az eredeti receptben kb. 1 kiló gyümölcs kerül a tészta alá, amit én nem vettem elég komolyan, aminek az lett az eredménye, hogy kicsit sok lett a tészta a gyümölcshöz képest (persze volt, aki ezt erényként jelölte meg :)) 

Hozzávalók:

25 dkg liszt
5 dkg barna cukor
csipet só
1 csomag sütőpor
10 dkg hideg vaj
1 tojás
1/2 dl tejszín
1/2 dl tej (ez nem volt az eredeti receptben, de valahogy nekem kellett még némi folyadék a megfelelő állaghoz)

1 kg gyümölcs, lehet vegyesen is (a képen alma + szilva)
ízlés szerint cukor (itt 2 evőkanál barna cukor + 1 evőkanál vaníliás cukor)
ízlés szerint fűszerek (itt egy fél kiskanál kardamom)
2 evőkanál liszt

A gyümölcsöt megtisztítjuk, feldaraboljuk, és a sütőtálban összekeverjük a cukorral, fűszerekkel, valamint 2 evőkanál liszttel. A tésztához először a lisztet, sót, cukrot, sütőport összevegyítjük, majd hozzáadjuk a felkockázott vajat és gyorsan összedolgozzuk, hogy a vaj ne nagyon melegedjen fel (én mostanában villával szoktak szétnyomkodni a lisztben, akkor legalább a nagyját úgy tudom beledolgozni, hogy a kezem nem melegíti a vajat). Végül hozzáadjuk a tojást, tejet, tejszínt és pár keveréssel már össze is áll a tészta. Ekkor fogunk egy evőkanalat és kanalanként ráadagoljuk a tésztát a gyümölcs tetejére, ez azért zseniális, mert így dimbes-dombos felszín jön létre, ami ropogósabbra tud sülni. A tészta tetejét megszórjuk kevés barna cukorral és már mehet is a 160 C fokra előmelegített sütőbe, 35-40 percre. 

Ha nem vendégeknek készül, nem is nagyon érdemes kiszedegetni a tálból, csak annyi kanalat készítsünk elő, hogy minden családtagnak jusson.   

Őszi sajttorta

Úgy alakult, hogy mostanában zsinórban több receptet is kipróbáltam Lila Fügétől, részben a szakácskönyvéből, részben a blogjáról. Ez a "sajttorta" - pontosabban kis poharakban készült kanalazni való - a könyvben található recept alapján készült, csak pár dolgot változtattam rajta, lévén, hogy az eredetiben eper szerepel, aminek így október táján már nincs szezonja.

Hozzávalók 3 kis pohárhoz:

8 dkg kakaós keksz (Hobbit)

3 dkg vaj + egy kevés a formák kikenéséhez

20 dkg natúr krémsajt (Philadelphia)

fél dl kefir

4 dkg porcukor

1 evőkanál liszt

1 tojás

10-15 szem szilva

A sütéshez használt kis formákat kivajazzuk. A kekszes alaphoz a kakaós kekszet összetörjük vagy késes aprítógéppel megdaráljuk, összekeverjük az olvasztott vajjal és a kis formák aljára simítjuk. A töltelék hozzávalóit is összekeverjük és szétosztjuk a három tálkában. A formákat egy mélyebb tepsibe tesszük és a tepsibe annyi forró vizet öntünk, hogy a formák félig vízben álljanak. Így toljuk be a tepsit a 160 C fokos sütőbe és sütjük kb. 35 percig. Akkor kell kivenni, amikor a töltelék közepe még remegős. 

A szilvát kimagozzuk, és ízlés szerint kevés cukorral, fahéjjal megszórva, lefedve megsütjük (kb. 30 perc ez is). Ha kihűlt a krém is és a szilva is, a poharakba adagoljuk a gyümölcsöt. Hűtőben kell tárolni, de szerintem finomabb, ha fogyasztás előtt kicsivel kivesszük és hagyjuk "felengedni".     

Torta első szülinapra

Sietve leszögezem, hogy abban az értelemben nem klasszikus első szülinapos torta, hogy nem oldja meg a "se tej, se tojás" problematikát, viszont tényszerűen ezt csináltam a kisebbik első szülinapjára és az ünnepelt is fogyasztott belőle (persze nem a karamellás dióból). 

Hozzávalók: 

50 dkg reszelt alma (nagy lyukú reszelőn reszelve)

30 dkg cukor 

(jelen esetben 10 dkg barna cukor + 5 dkg vaníliás cukor + 15 dkg kristálycukor)

1 csomag sütőpor

1 tojás

fél citrom reszelt héja

fél kiskanál őrölt fahéj

25 dkg rétesliszt

a forma kikenéséhez vaj és liszt

a díszítéshez 1 alma, 4 dkg cukorból készült karamell, egy jó marék dió durvára vágva

A tésztához a reszelt almát megfűszerezzük a citromhéjjal, fahéjjal, egy másik tálban pedig összekeverjük a cukrot, tojást, sütőport. A keveréket hozzáadjuk az almához, végül a lisztet is belekeverjük. Egy 18 cm átmérőjű kapcsos tortaformát kivajazunk-lisztezünk, beleöntjük a tésztát és 180 C fokos sütőben kb. 50 perc alatt megsütjük (tűpróbával ellenőrizzük, hogy elkészült-e). 

A díszítéshez először karamellt készítünk, majd amikor már szépen megbarnult a cukor, hozzákeverjük a diót, és azonnal egy kiolajozott tepsire terítjük, hogy ott hűljön ki. Ha kihűlt, összemorzsoljuk, nagyjából szétszedjük a dió-darabokat. A karamell készítéséhez használt serpenyőbe bedobunk egy darabka vajat, és azon sütjük meg a meghámozott és cikkekre vágott almát.   

Sütőtökös, brokkolis csirke-curry

A héten curry-fűszerkeverékkel ízesített csirkét ettem egy étteremben, és eszembe jutott, hogy már régóta ki akarom próbálni itthon is ezt a műfajt. Beugrott, hogy mennyire bejöttek régebben a Vigyázó Ferenc utcai Govindában próbált ételek, és igyekeztem valami hasonlót előállítani, ráérzéses-emlékezéses alapon, na meg azzal a fontos különbséggel, hogy én nem vega-vonalon akartam mozogni. Itt a sütőtök szezonja, nagyon jól felveszi a curry-fűszereket, és az édeskés ízvilága is passzolt az elképzeléseimhez. Patiszon és brokkoli volt a másik két felhasznált alapzöldség a raguban, a hús pedig egy csirke melle volt. 

Hozzávalók: 

a raguhoz:

• 1 egész csirkemell, felkockázva
• 1 kisebb sütőtök
• 1 közepes patiszon
• 1 brokkoli-rózsa fele
• 1 vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors 
• "fűszerész" curry fűszerkeverék (kurkuma, koriander, görögszéna, sárgarépa, tengeri só, gyömbér, mustármag, római kömény, cayenne bors)
• cukros vízben eltett gyömbérdarabkák
• sáfrányos szeklice
• axi's édes chililekvár

a körethez:

• jázmin rizs
• sáfrányos szeklice 
• curry-fűszerkeverék
• curry-levél

a tálaláshoz:

• Patak's édes mangó-chutney

A vöröshagymát nagyobb darabokra szeleteltem és forró olívaolajra dobtam rá egy nagyobb serpenyőben, ezt követte a felkockázott sütőtök és patiszon. Kis pirítást követően jöhet a sózás és borsozás, a curry-fűszer (bőségesen), az apróra vágott fokhagyma, valamint a sáfrányos szeklice. A ragusodás érdekében zöldség-alaplevet öntögettem a serpenyőbe és rendszeresen megkavartam a tartalmát. 

Mindeközben a felkockázott csirkemellet egy külön, kisebb serpenyőben, kevés olajon, pici sózás mellett (tehát teljesen natúr jelleggel) körbepirítottam, majd - megvárva, hogy a csirke saját, kisülő leve elpárolódjon - lehúztam a tűzről. 

Amikor a sütőtök és a patiszon már puhulni kezdett, a nagyobb serpenyőbe áttettem az elősütött csirkemellkockákat, és hozzáadtam a raguhoz a részekre szedett brokkolirózsákat és a gyömbérdarabkákat is. A gyömbérdarabok eredetileg 2x2 centisek voltak, ezekből 8-at nagyon apróra vágtam fel, és úgy használtam, hogy jól elkeveredjen az ízük (amely önmagában is mesés ebben a cukrozott, tartósított formában). A mértékletes csípősség érdekében használtam az édes chililekvárt, 2 teáskanállal. Meglepően gyorsan kész az egész, akkor jó, ha a zöldségek még felismerhetők, de azért már megadták magukat (azaz: elkezdenek "maszatolni"). 

A rizset a már ismert módon főztem meg a fent jelzett fűszerekkel. A tálalásnál kötelező elem valamilyen chutney, pont mint a Govindában a hasonló kaják mellé. Érdemes kipróbálni.

  

Bableves fejtett babból

Érdekes módon nyáron, amikor kapható a piacon a "fejtős" bab, eszembe se jut, hogy füstölt hússal-sonkával-stb. főzzek bablevest, ilyenkor a zöldséges verzió kerül terítékre. Másik érdekessége ennek a levesnek, hogy az első receptes füzetemben szerepel a leírása, és most is ugyanúgy készítem, ahogy annak idején anyu elmondta. 

Vannak dolgok (lásd még gulyásleves), amiken nem érdemes variálni, a megadott módszert követve minden alkalommal hozzák a bombabiztos eredményt.

Hozzávalók:

1/2 kg fejtett bab (fejtés előtti állapotban kb. 1 kg)

2-3 sárgarépa

2 fehérrépa

zeller zöldje (2-3 szál, szárastul-levelestül, egyben hagyva, hogy a végén könnyen ki lehessen halászni)

6-8 szem egész bors

a rántáshoz olaj, liszt, pirospaprika és egy kis fej hagyma

a csipetkéhez 1 tojás és liszt

Egy nagyobb lábosba beleszórjuk a babot, a megtisztított és feldarabolt répákat (nem tudom, van-e jelentősége, de a gulyásleveshez hasonlóan ehhez a leveshez is hosszában vágom fel a répákat, hasábokra), a zeller zöldjét, és a borsot. Felöntöm annyi vízzel, hogy jópár centivel ellepje a zöldségeket (gondolkodjunk előre, hosszan fog főni, ráadásul a bab megduzzad), és nagyjából az 1 liter víz / 1 teáskanál só arányt szem előtt tartva sózom. Felforralom, és alacsony lángon addig főzöm, míg a zöldségek megpuhulnak (kell azért neki idő, talán egy órával érdemes számolni). 

Közben előkészítem a rántást, aminél csak a sorrendet nem szabad elrontani: először az apróra vágott hagymát kell olajon megdinsztelni, majd jöhet hozzá a liszt, azzal is pirítani egy kicsit, végül kb. 1 teáskanál pirospaprika (biztos, ami biztos, már eloltom alatta a lángot és úgy keverem hozzá).

A csipetkéhez értünk, itt minden egyes alkalommal hisztizek kicsit magamban, hogy minek kell még ez is, de sajnos kell, ezt mindig be is látom (pedig amúgy tényleg minden alkalmat megragadok, hogy elszabotáljam a csipetkét). Tehát egy egész tojást veszünk alapnak, és addig adagoljuk és keverjük hozzá villával a lisztet, amíg a megfelelő állagot eléri (legjobb, ha próbafőzéssel teszteljük, eljött-e ez a pillanat).

Hátravan még, hogy berántsuk a levest, egyet rottyantsunk rajta, és kiskanállal beleszaggassuk a csipetkét. Tálalásnál ne feledjük a tejfölt!     

        

  

Finomfőzelék

Kíváncsi lennék, mikor és hol született meg ez az elnevezés. Az, hogy milyen célból, egyértelmű. Én kimondottan főzelék-rajongó vagyok, a finomfőzelékre azonban sokáig gyanakodva tekintettem (a főzelék nemcsak egyféle zöldségből lehet?). Kellett pár év - meg asszem egy-két alkalom, amikor nem menzán ettem - hogy ráérezzek az ízére. És kellett egy ötlet Lila Fügétől. Így már méltán nevezhető finomnak a főzelék!

Hozzávalók: 

3 sárgarépa

3 fehérrépa

2-3 marék zöldborsó (fagyasztott)

fél fej karalábé

(a cél az, hogy nagyjából egyforma arányban legyenek benne a zöldségek)

2 evőkanál liszt

kb. 2 dl tej

apróra vágott petrezselyem

a "levéhez" 1 kis cukkini vagy tök   

A zöldségeket hámozás után feldaraboljuk, akkorára, hogy passzoljanak a zöldborsó méretéhez. Kevés olajon megdinszteljük a répákat és a karalábét (+ ha friss a borsó, azt is), majd megszórjuk 2 evőkanál liszttel. Felöntjük tej és víz 1:1 arányú keverékével, de csak annyira, hogy épp ellepje a zöldségeket. (Ha fagyasztott a borsó, akkor én itt szoktam hozzátenni, hogy egyből a folyadékban kezdjen felolvadni.) Sózzuk, beleszórjuk a petrezselymet, és puhára főzzük a zöldségeket. Közben egy másik edényben a hámozott (szükség szerint magokról megszabadított) és darabokra vágott cukkinit/tököt kevés vajon megpároljuk, és ha már teljesen puha, botmixerrel pépesítjük. Az elkészült főzelékhez hozzákeverünk a pépből annyit, hogy az általunk megkívánt főzelék-sűrűséget elérje, majd rottyantunk egyet rajta és kész. 

Hajdina, köles és társai - 3. rész: zabpehely

Az egyik nagy kedvencem. Könnyen felhasználható, a kisebb méretű zabpelyhet főzni sem kell, simán bele lehet szórni a gyümölcsjoghurtba, és máris azt érezhetjük, hogy tettünk valamit a rostban gazdag táplálkozás érdekében. A nagyobbra szabott zabpelyhet én nem szeretem "nyersen" enni, ezt inkább sütibe keverem,  levesbe szórom, illetve leggyakrabban tejben főzöm meg. A sütés/főzés során számolni kell azzal, hogy a zabpehelynek nedvességre van szüksége ahhoz, hogy megpuhulhasson, megfelelő nedvesség hiányában (főleg a nagyobb pehely) száraz, darabos marad az ételben. Levesnél ez értelemszerűen nem lehet probléma, ott inkább azt nehéz belőni, hogy mennyi zabpehellyel lesz izgalmasan sűrű és gazdag a leves.   

A zabpehelyre (zabkására) vonatkozóan nem lehet pontos főzési arányokat meghatározni. Egyrészt nagyon sokféle méretű zabpehely kapható, a kicsik szinte szétolvadnak már kevés folyadékban is, a nagyobbaknak több folyadék és több idő kell. Másrészt az arány nagyban függ attól, hogy milyen végeredményt akarunk elérni, milyen állagú zabkása jön be nekünk. Tapasztalatom szerint (átlagos méretű zabpehely esetén) a 2:1-es aránynál harapós végeredményt és elkülönülő szemeket kapunk, 3:1-es aránynál már kicsit szétesnek a szemek, nyúlós-ragacsos lesz az állag, speciel nekem ez az igazi zabkása. Abszolút működik, sőt javasolt a gőzben puhítós módszer, azaz a tejet a zabpehellyel felforraljuk, majd a elzárjuk alatta a lángot, lefedjük, és hagyjuk hogy a zabpehely szépen magába szívhassa az összes folyadékot.     

Zabkása sült barackkal

Már gyerekkorom óta (egész pontosan a 13 és 3/4 éves Adrian Mole naplója óta) foglalkoztatott a zabkása gondolata, mégis csak pár éve főztem először. Azóta viszont gyakran csinálunk, mondhatni, hogy a tejbegríz konkurenciájává sikerült felküzdenie magát, ami nem kis szó!

Hozzávalók:

1 csésze zabpehely
2-3 csésze tej
csipet só
ízlés szerint cukor, vagy még inkább vaníliás cukor

sárgabarack felezve, kimagozva

A barackokat kimagozzuk és a héjával lefelé egy tepsibe tesszük őket. Forró, 180 - 200 fokos sütőben, vagy grillen kb. 15 perc alatt megsütjük őket. A sütéssel fantasztikusan zamatossá válik a barack, egyensúlyba kerül a héjának savanykássága és a belső rész édessége, mindenképp megéri a ráfordított plusz időt és energiát. (Nem beszélve arról, hogy ezzel a kevésbé édes barack is finom lesz.) 

A zabkásához a zabpelyhet, cukrot, sót, és 2 csésze tejet egy kis lábosban felforralunk, majd elzárjuk alatta a lángot, és lefedve, időnként megkeverve hagyjuk, hogy a zabpehely megszívja magát. Ha már az összes folyadékot felszívta és mégis túl száraznak érezzük, még öntünk hozzá tejet (egyszerre mindig csak keveset).     

Clafoutis, encore

Megint clafoutis. Ezúttal egy másik receptet próbáltam ki, amelyre a sárgabarack nyomán bukkantam rá. (Kicsit későn kapcsoltam, majdnem lemaradtam a barackszezonról, de az utolsó pillanatban szereztünk egy rekesszel, és egy hétig azt ettük, minden formában...) Azt hiszem, kicsit jobb lett a végeredmény, mint a korábbi recepttel, szóval ezentúl ezt fogom használni.

Hozzávalók:

2 egész tojás + 1 tojássárgája

6 dkg cukor

egy csipet só

4,5 dkg liszt

1 dl tej

1,5 dl tejszín

1 káváskanál vaniliaaroma

2-3 evőkanál mandulaforgács

8-10 szem sárgabarack kimagozva, nyolcadokra vágva 

a tál kikenéséhez vaj

A hozzávalókat a megadott sorrendben (tojások, cukor,  só, + liszt, + tej tejszín és vaniliaaroma) összekeverjük, cél, hogy csomómentes, kb. palacsintatészta sűrűségű masszát kapjunk. Egy 28 cm átmérőjű sütőtálat kivajazunk, elrendezzük benne a sárgabarackot, megszórjuk mandulaforgáccsal, majd rá/közé csorgatjuk a tésztát. 180 fokos sütőben kb. 35 perc alatt sül meg. Picit összeesik ez is, miután kivesszük a sütőből, de ebben a nagy tálban ez kevésbé látványos, mint a kicsi szufléformákban.  

Bagel

Jó lenne tudni, milyennek kell lennie egy autentikus bagelnek, mert enélkül csak azt tudom állítani, hogy szépek és finomak lettek a Fűszeres Eszter receptje alapján készített bagelek. (Még tinikoromból emlékszem, hogy volt egy New York Bagel nevű hely a Bajcsy-Zsilinszky körúton, de az már nem rémlik, hogy milyen volt ott a névadó péksüti.) Érdekes módon a kalácsrajongó gyereknek nem ízlett, azt mondta, nem elég édes. Pedig de, épp amennyire édesnek kell lennie egy ilyen édeskés pékárunak. 

Hozzávalók:

50 dkg liszt

0,4 dkg (azaz 4 g) porélesztő

3 dkg tejpor

6 dkg cukor

0,6 dkg (azaz 6 g) só - én kicsit többet tettem bele, mint az eredeti recept

2,5 dl langyos víz

a főzéshez egy lábos víz, egy evőkanál cukor és egy teáskanál szódabikarbóna

a kenéshez 1 tojás

90 %-ban híven követtem a receptet, azaz dagasztás, majd 8 részre osztás és letakarva 10 perces pihentetés. Utána jön a karikaformázás, amelyhez a szakácskönyvben van pár fázisfotó segítségképpen, a lényege az, hogy téglalapra ki kell nyújtani az egyes darabokat, majd a téglalapból hosszú hengert kell sodorni és a henger két végét összeillesztve, összenyomva jön létre a karika. Újabb, ezúttal 40 perces pihentetés, ezalatt kell a sütőt 180 C fokra előmelegíteni, továbbá egy mélyebb lábosban vizet forralni cukorral és szódabikarbónával. A forrásban lévő vízben kell kb. egy perc alatt előfőzni a bageleket. Az eredeti recepthez képest még annyit változtattam, hogy mivel nekem annyi víz volt a lábosban, hogy elmerültek benne a bagelek, nem forgattam őket, hanem csak óvatosan, egyesével beleengedtem, aztán kiemeltem és sütőpapírral bélelt tepsire tettem őket. Megkentem a felvert tojással, és párat megszórtam (szemes, nem darált) mákkal. 20-25 percet sültek.

Kiflit is készítettem belőle, nem bírtam ellenállni a lehetőségnek, hogy ismét gyakorolhassam újdonsült kifliformázó tudományomat: