Ez egy nem tervezett bejegyzés, amennyiben előtte nem gondoltam, hogy olyan étel készül, amely megosztásra is érdemes lesz. A karácsonyi nehéz napok után valami könnyű tésztaételre vágytam, pihentetendő az emésztőrendszeremet. Elég jól sült el. Az ihletet az aszalt paradicsom és a frissen beszerzett sáfrányos szeklice adta. Mivel a sáfrányhoz csak elég drágán lehet hozzájutni, mindig megörülök, ha ezzel a "magyar sáfránynak" is nevezett fűszerrel találkozom, sokkal olcsóbb, és őszintén szólva mindent tud, amit a sáfránytól elvárunk (és mivel olcsóbb, bátrabban is használom). Szóval tésztaétel készült, mégpedig úgy, hogy serpenyőben bazsalikomos olívaolajra rádobtam egy felaprított vöröshagymát és az apróra vágott aszalt paradicsomot. Egyidejűleg vizet forraltam a tésztának (a főzővízbe a só és az olaj mellé szárított oreganót és bazsalikomot szórtam, az íze végett). A tészta melegedő vizéből átlöttyintettem keveset a serpenyőbe, hogy az aszalt paradicsom jól megszívhassa magát nedvességgel. Borsoztam, szeletelt fokhagymát és szárított petrezselyemgyökér-kockákat raktam bele, és egy kis vajat olvasztottam a piruló-párolódó elegyre. Amikor a vaj is felolvadt teljesen, megszórtam a mártást sáfrányos szeklicével. A tészta közben megfőtt, leöntöttem róla a főzővíz javát, csak egy kicsit hagytam rajta, és így öntöttem hozzá a serpenyő tartalmához. Összeforgattam a mártással, még egy kis sáfrányos szeklice rá, és kész is. Parmezán-forgácsok hulltak rá (zöldséghámozó segítségével), és - biztos Jamie hülyített be - olívaolajjal öntöztem meg. A különböző formájú olasz tésztafajták szemléletes bemutatása itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése