Túrógombóc

Egy másik házias desszert is készült a napokban, túrógombóc. Családi "recept", bár az a tanács lényege, hogy "a Matolcsy Ildikó Étkek tippek fortélyok könyvéből kell csinálni". (Nagyon szeretem lapozgatni ezt a szakácskönyvet, mert - a háztartásvezetést segítendő - hónapok szerint vannak benne a receptek, és vegyesen leves/főétel/desszert.)

Ugyanakkor egy ilyen népszerű fogásnál azért ez hasznos tanács, ne keressük máshol, ez tuti.

Hozzávalók:

50 dkg túró (nem zsírszegény!) áttörve

7,5 dkg búzadara

csipet só

2 tojás

A prézlihez zsemlemorzsa és olaj.

A tojásfehérjéket habbá verjük, a többi hozzávalót összekeverjük, és legvégül beleforgatjuk a tojáshabot. Fél órát állni hagyjuk, majd vizes kézzel kisebb (vagy nagyobb) gombócokat formázunk és enyhén sós forrásban lévő vízbe dobjuk őket. (Ha annyira lágy, hogy főzés közben szétesik, kis darával keményíthetjük.) Én most nem túl nagyokat csináltam, és az 5-6 perc alatt főtt meg.

A megfőtt gombócokat az olajban pirított klasszikus prézliben forgatjuk (még melegen és nedvesen, úgy jól ráragad a cucc).

Én gyerekkorom óta lekvárral szerettem, aztán az utóbbi években kezdem favorizálni a hagyományos porcukor+tejföl kíséretet.

Túrótorta narancsos-diós beütéssel

Ez volt az a recept, ami bevezetett a gasztroblogok világába. Történt, hogy a tévében láttam egy műsort Fűszeres Eszterrel, aki ezt a tortát (becsületes nevén jeruzsálemi túrótortát) készítette. Pár nappal később eszembe jutott, milyen kár, hogy nem írtam fel, majd rájöttem, hogy az interneten nyilván megtalálható a recept. Rákerestem, és így váltam a Fűszeres-blog lelkes olvasójává.

Magát a tortát ugyanakkor kevés alkalommal készítettem. Az viszont ezen kevés alkalomból is egyértelmű, hogy a túró minősége alapvetően meghatározza a végeredmény állagát és így élvezeti értékét is. Le a zsírszegény, göröngyös túróval! Szintén ide kapcsolódik, hogy korábban ezt elspóroltam, most viszont a szerző ajánlását követve Philadelphia krémsajtot tettem bele, és szerintem ez is nagy mértékben befolyásolta a végeredményt, pozitív irányba.

A linken ugyan elérhető az eredeti recept, de a rend kedvéért ide is beírom.

Hozzávalók:
1 bögre kuszkusz
5 dkg vaj
1 evőkanál méz
csipet só
+ 2 tojás

Ebből lesz a tészta, elég "instant" módon: a kuszkuszt forró vízzel leöntjük (én a kuszkusz mennyiségének másfélszeresét szoktam ráönteni), belekeverjük a többi hozzávalót (a tojásokat kivéve) és lefedve állni hagyjuk, míg elkészül a krém. A cél az, hogy az összes vizet magába szívja. Ha ez megvan, és kicsit kihűlt, bele lehet keverni a tojásokat (praktikusan a formába simítás előtt).

Túrókrém:
50 dkg túró áttörve
1 doboz Philadelphia krémsajt
3 evőkanál méz
2 tojás
1 narancs reszelt héja

Összekeverjük a krém hozzávalóit is.

Tortaformát veszünk elő (ez a mennyiség nekem a 18 cm-es átmérőjű formához passzol, igaz, abból egy kevés krém kimarad, a nagyobb formában viszont nagyon lapos lesz), az aljára sütőpapírt kell tenni (ezt tessék nagyon komolyan venni, különben egyesével kell a leragadt kuszkusz szemeket felkaparni). A tészta felét a forma aljára simítjuk, majd rákenjük a krémet, és végül a tészta másik felét. 200 C fokra előmelegített sütőben kb. fél óra alatt megsül. Dióval tálaltam.


Készült egy szirup is hozzá a narancs levéből és mézből. Ez bátran helyettesíthető valami finom lekvárral is. De ha valaki egyiket se kívánja, akkor szerintem tegyen 1-2 kanállal több mézet a tésztába és a krémbe is, mert szirup nélkül a fenti arányok olyan savanykás-édeskés végeredményt adnak.