Sütőtökös, brokkolis csirke-curry

A héten curry-fűszerkeverékkel ízesített csirkét ettem egy étteremben, és eszembe jutott, hogy már régóta ki akarom próbálni itthon is ezt a műfajt. Beugrott, hogy mennyire bejöttek régebben a Vigyázó Ferenc utcai Govindában próbált ételek, és igyekeztem valami hasonlót előállítani, ráérzéses-emlékezéses alapon, na meg azzal a fontos különbséggel, hogy én nem vega-vonalon akartam mozogni. Itt a sütőtök szezonja, nagyon jól felveszi a curry-fűszereket, és az édeskés ízvilága is passzolt az elképzeléseimhez. Patiszon és brokkoli volt a másik két felhasznált alapzöldség a raguban, a hús pedig egy csirke melle volt. 

Hozzávalók: 

a raguhoz:

• 1 egész csirkemell, felkockázva
• 1 kisebb sütőtök
• 1 közepes patiszon
• 1 brokkoli-rózsa fele
• 1 vöröshagyma
• 2 gerezd fokhagyma
• só, bors 
• "fűszerész" curry fűszerkeverék (kurkuma, koriander, görögszéna, sárgarépa, tengeri só, gyömbér, mustármag, római kömény, cayenne bors)
• cukros vízben eltett gyömbérdarabkák
• sáfrányos szeklice
• axi's édes chililekvár

a körethez:

• jázmin rizs
• sáfrányos szeklice 
• curry-fűszerkeverék
• curry-levél

a tálaláshoz:

• Patak's édes mangó-chutney

A vöröshagymát nagyobb darabokra szeleteltem és forró olívaolajra dobtam rá egy nagyobb serpenyőben, ezt követte a felkockázott sütőtök és patiszon. Kis pirítást követően jöhet a sózás és borsozás, a curry-fűszer (bőségesen), az apróra vágott fokhagyma, valamint a sáfrányos szeklice. A ragusodás érdekében zöldség-alaplevet öntögettem a serpenyőbe és rendszeresen megkavartam a tartalmát. 

Mindeközben a felkockázott csirkemellet egy külön, kisebb serpenyőben, kevés olajon, pici sózás mellett (tehát teljesen natúr jelleggel) körbepirítottam, majd - megvárva, hogy a csirke saját, kisülő leve elpárolódjon - lehúztam a tűzről. 

Amikor a sütőtök és a patiszon már puhulni kezdett, a nagyobb serpenyőbe áttettem az elősütött csirkemellkockákat, és hozzáadtam a raguhoz a részekre szedett brokkolirózsákat és a gyömbérdarabkákat is. A gyömbérdarabok eredetileg 2x2 centisek voltak, ezekből 8-at nagyon apróra vágtam fel, és úgy használtam, hogy jól elkeveredjen az ízük (amely önmagában is mesés ebben a cukrozott, tartósított formában). A mértékletes csípősség érdekében használtam az édes chililekvárt, 2 teáskanállal. Meglepően gyorsan kész az egész, akkor jó, ha a zöldségek még felismerhetők, de azért már megadták magukat (azaz: elkezdenek "maszatolni"). 

A rizset a már ismert módon főztem meg a fent jelzett fűszerekkel. A tálalásnál kötelező elem valamilyen chutney, pont mint a Govindában a hasonló kaják mellé. Érdemes kipróbálni.

  

Bableves fejtett babból

Érdekes módon nyáron, amikor kapható a piacon a "fejtős" bab, eszembe se jut, hogy füstölt hússal-sonkával-stb. főzzek bablevest, ilyenkor a zöldséges verzió kerül terítékre. Másik érdekessége ennek a levesnek, hogy az első receptes füzetemben szerepel a leírása, és most is ugyanúgy készítem, ahogy annak idején anyu elmondta. 

Vannak dolgok (lásd még gulyásleves), amiken nem érdemes variálni, a megadott módszert követve minden alkalommal hozzák a bombabiztos eredményt.

Hozzávalók:

1/2 kg fejtett bab (fejtés előtti állapotban kb. 1 kg)

2-3 sárgarépa

2 fehérrépa

zeller zöldje (2-3 szál, szárastul-levelestül, egyben hagyva, hogy a végén könnyen ki lehessen halászni)

6-8 szem egész bors

a rántáshoz olaj, liszt, pirospaprika és egy kis fej hagyma

a csipetkéhez 1 tojás és liszt

Egy nagyobb lábosba beleszórjuk a babot, a megtisztított és feldarabolt répákat (nem tudom, van-e jelentősége, de a gulyásleveshez hasonlóan ehhez a leveshez is hosszában vágom fel a répákat, hasábokra), a zeller zöldjét, és a borsot. Felöntöm annyi vízzel, hogy jópár centivel ellepje a zöldségeket (gondolkodjunk előre, hosszan fog főni, ráadásul a bab megduzzad), és nagyjából az 1 liter víz / 1 teáskanál só arányt szem előtt tartva sózom. Felforralom, és alacsony lángon addig főzöm, míg a zöldségek megpuhulnak (kell azért neki idő, talán egy órával érdemes számolni). 

Közben előkészítem a rántást, aminél csak a sorrendet nem szabad elrontani: először az apróra vágott hagymát kell olajon megdinsztelni, majd jöhet hozzá a liszt, azzal is pirítani egy kicsit, végül kb. 1 teáskanál pirospaprika (biztos, ami biztos, már eloltom alatta a lángot és úgy keverem hozzá).

A csipetkéhez értünk, itt minden egyes alkalommal hisztizek kicsit magamban, hogy minek kell még ez is, de sajnos kell, ezt mindig be is látom (pedig amúgy tényleg minden alkalmat megragadok, hogy elszabotáljam a csipetkét). Tehát egy egész tojást veszünk alapnak, és addig adagoljuk és keverjük hozzá villával a lisztet, amíg a megfelelő állagot eléri (legjobb, ha próbafőzéssel teszteljük, eljött-e ez a pillanat).

Hátravan még, hogy berántsuk a levest, egyet rottyantsunk rajta, és kiskanállal beleszaggassuk a csipetkét. Tálalásnál ne feledjük a tejfölt!