Rizskoch de luxe

Gyermekkorom egyik kedvenc édessége volt a rizskoch (szakácskönyvi terminológiával gondolom rizsfelfújt). Négyszögletes szeletek, lekvárral vagy szörppel édesítve. Kicsit túlsült, a szélén kicsit barnára pirult... 

Na ezek után volt különösen nagy élmény Lila Füge rizstortája, ami szaftos és ízes, ráadásul a benne lévő rizs is tökéletes állagú, sehol egy keményen maradt szem. Az eredeti recept rizstejjel és kókusztejjel írja az elkészítést, én próbáltam már sima tejjel is, de azt kell mondanom, azzal nem volt annyira finom. Igazi retro-süti, professzionálisan készítve.

Hozzávalók:

20 dkg kerek szemű (rizottónak való) rizs

7 dl rizstej

4 dl kókusztej

csipet só

7 dkg barna cukor

1 citrom reszelt héja

1 teáskanál vanília kivonat

2 evőkanál kandírozott gyümölcs apróra vágva (citrom/narancs héj, cukorszirupba áztatott gyömbér) - de ez el is maradhat

4 tojás

kevés napraforgó olaj a forma kikenéséhez

A rizstejet és a kókusztejet egy lábosban elkezdem melegíteni. Ha már kezd forrni, beleteszem a rizs és egy csipet sót, és mérséklem a tüzet a lábos alatt. Lassan, többször megkeverve addig főzöm, amíg az összes folyadékot magába szívja. Ha már sűrű, puding állagú, elzárom alatta a gázt és hozzáadom a cukrot, citromhéjat, vaníliát, és ha teszek bele, az apróra vágott kandírozott gyümölcsöt. Utána hagyom majdnem teljesen kihűlni, és csak ekkor keverem bele a tojássárgákat.

A tojásfehérjéket felverem, és a habot a kihűlt masszához keverem. Kiolajozott 28 cm-es tortaformába öntöm, és 165 C fokos sütőben kb. 1 óra alatt készre sütöm (tűpróbával ellenőrzöm, hogy átsült-e). A formában hagyom kihűlni. Mehet hozzá lekvár, szörp (a képen rebarbara-eper lekvárral), de az a helyzet, hogy magában is isteni!

Hajdina, köles és társai - 2. rész: kukorica

Pontosabban kukoricadara. Szintén egy elfeledett alapanyag, a búzadara (alias gríz) mostohatestvére. Pedig a búzadarával szemben nagy előnye, hogy nincs benne glutén, így az arra érzékenyek is fogyaszthatják. Íze pedig a sima búzadarához képest karakteresebb, mondhatni, önmagában is van íze. Nem csoda, hogy kukoricadarából leggyakrabban a legegyszerűbb ételt készítik (készítem): puliszkát. Semmi fakszni. De igény szerint továbbgondolható, lásd polencotta.

A kukoricadarát hagyományosan vízben, vagy tejben, vagy e kettő keverékében főzik, és a végeredmény a puliszka. Az arányokat tekintve érdekes tapasztalatokra tettem szert: 

Ha 1 liter vízben (tejben) 15 dkg kukoricadarát főzünk meg, akkor lágyabb, krémesebb végeredményt kapunk (baloldali), míg ha 25 dkg darát teszünk hozzá, az szinte azonnal megkeményedik, és a massza is keményebb, harapósabb (jobboldali). Sós puliszka esetén a vízbe tegyünk 1 kiskanál sót, édes puliszkánál cukrot ízlés szerint (kb. 6-7 evőkanál). 

Az elkészítés módját tekintve hasznos tanács, hogy legelőször forraljuk fel önmagában a folyadékot, és csak ezt követően tegyük hozzá a sót/cukrot és a kukoricadarát. Így sokkal kevesebb ideig kell kevergetni. Mert ha egyszer belekerül a dara, akkor messzire már ne menjünk a fazéktól, kevergessük habverővel kitartóan. Amikor már jól besűrűsödött, és nehezen lehet kavarni, készen áll a további felhasználásra, tegyük tálkába vagy öntsük vékonyan megolajozott tálcára. Hamarosan megdermed.   

Recept témában kicsit érdekes a helyzet. Személy szerint én legjobban túró-juhtúró-tejföl keverékkel leöntve szeretem a sós vízben megfőzött (keményebb, rusztikusabb textúrájú) puliszkát, de ez a recept a hozzávalók felsorolásával véget is ér... Említhetném még a hagyományos tejbegrízt is, amelybe nálunk az utóbbi időben fele-fele arányban kerül búza- és kukoricadara. Végül az alábbi nem hagyományos tejbegrízt választottam.  

Tejbegríz kókusztejjel és eperrel

Hozzávalók

5 dl tej

1,5 dl kókusztej

7,5 dkg kukoricadara

3 evőkanál cukor

a díszítéshez eper és cukor

Elkezdjük a tejet melegíteni, majd amikor már majdnem forr, beletesszük a kukoricadarát és a cukrot. Sűrűre főzzük, majd belekeverjük a kókusztejet és azzal is főzzük még egy kicsit. Szétosztjuk 4 tálkába és hagyjuk kihűlni. A feltéthez tálkánként 4-5 szem epret előkészítünk (megmossuk, félbe, vagy a nagyobbakat negyedbe vágjuk). Tálkánként 2 evőkanál cukorral számolva világos karamellt készítünk (azaz kis lábosban magas hőmérsékleten addig melegítjük a cukrot, amíg az folyós lesz, és borostyánszínű), majd beledobjuk az epret. Ekkor a karamell ledermed, de türelmesen rázogassuk az edényt és várjuk, hogy az eper levet engedjen, hogy az kissé feloldja a karamellt. Végül a karamelles epret is elosztjuk a tálkákba.