Körtés sütőtökkrémleves dióval

Sütőtökszezon van, természetesen egyfolytában sütőtöklevest eszünk. A sütőtök szuper alapanyag, a krémleveshez nem kell semmi más, mint a megfőzött tök lepürésítése, ráadásul nagyon jól fűszerezhető, könnyen felveszi az ízeket. Ezúttal - a szintén folyamatban lévő körteszezonra tekintettel - körtékkel együtt főztem meg a sütőtököt, ezzel gyümölcsösebbé vált a leves, viszont olyan fűszereket használtam, amelyek kissé savanyítottak az ízén.

Hozzávalók:

1 db sütőtök (kb. 1 kg-os)

2 db körte (1 Alexander, 1 Vilmos)

őrölt koriander 

őrölt szerecsendió 

fokhagymapor

őrölt tarkabors

őrölt fahéj

tökmagolaj

olívaolaj

A fazékban tökmagolaj és olívaolaj keveréket hevítettem fel, erre dobtam rá a nagyjából egyforma méretűre vágott sütőtökkockákat. Megpirítottam a kockákat (sült tököt idéző illathatás a tök cukortartalmának karamellizálódásától), sóztam, borsoztam, valamint korianderrel, szerecsendióval, fokhagymaporral és fahéjjal szórtam meg őket. Felöntöttem a tököket annyi forró vízzel, hogy ellepje őket (ha nagyon sűrű levest akarunk, akkor persze kicsit kevesebbet kell hozzáadni). 5 percnyi főzés után a meghámozott és felkockázott körtéket is beletettem a fazékba. További 5-10 percnél biztosan nem kell több a töknek és a körtének, hogy megpuhuljanak. Ment az egész (tököstül, körtéstül, vizestül) a turmixba, pürésítésre. Pürésítés után visszaöntöttem a fazékba, és melegen tartás közepette igazítottam a sósságán, ekkor érdemes továbbá szükség szerint a többi fűszert is hozzápótolni. A tányérban darált dió és egész dióbél került a levesre.

Csicsókakrémleves szalonnapörccel, medvehagymával

A balatonszemesi Kistücsök étteremben jártamkor megfogadtam, hogy megpróbálom majd házilag előállítani azt a fantasztikus csicsókakrémlevest, amit ott készítettek. Nagyon modern ízvilág, és mégis, jött a levessel valami békebeli hangulat, ehhez nagyban hozzájárult a tetejére - nemcsak díszítésként - szórt szalonnapörc is. Bár a receptre nem kérdeztem rá, az világos volt, hogy tej és tejszín keverékében főzhették a csicsókát, és, hogy a kellemesen édeskés alapízt valami savanykás hozzávalóval bolondították meg. Mindezek alapján a következőkre jutottam.

Hozzávalók:

1 kg csicsóka (a nettó súlya kb. 80 dkg lett hámozás után)

3,5-4 dl tej

2,5 dl főzőtejszín

fél citrom leve

1 gerezd fokhagyma

mangalica zsírszalonna
szerecsendió

medvehagyma és metélőhagyma

só, bors

A csicsókákat nyersen meghámoztam, és két-három darabra vágtam, úgy, hogy nagyjából egyforma méretűek legyenek, egységesen főhessenek. A csicsókadarabokat a tejjel és a tejszínnel feltettem főni, a bőrösödést elkerülendő lassú tűzön, és beledobtam a lábosba a fokhagymát is. Kis sózáson kívül a fűszerezést a végére hagytam, tehát ezen a ponton még nem került bele semmi ízfokozás. A csicsókának kell bőséggel idő a puhulásra, ez részben a lassú tűz, részben a csicsóka keménységének a következménye. A megpuhulást követően (ami 35-40 perc főzés után valósult meg), a lábos teljes tartalmát turmixgépbe tettem és lepürésítettem. Az már ekkor látszott, hogy állagra nagyjából sikerült eltalálni a Kistücsök-féle zsinórmértéket. A fűszerezés, pontosabban a fűszerek elkeverése egyszerűbbnek tűnt a turmixgépben, ezért ebbe szórtam bele az őrölt borsot és a frissen reszelt szerecsendiót. Itt került továbbá a levesbe a citromlé, ezt folyamatosan adagoltam, és így jutottam végül arra, hogy ehhez a mennyiséghez kb. fél citrom leve biztosan kell. Rákapcsoltam a turmixra, hogy mindez jól eloszoljon. 

A balatonszemesi tapasztalatok szerint apróra kockáztam mangalica zsírszalonnát, ezt jól kipirítottam, így álltak elő a pörcdarabkák, ezek látványát már csak az ízük múlja felül, tökéletesen harmonizálnak az édeskés-savanykás krémlevessel. A látványt fokozandó friss medvehagyma és metélőhagyma került a tányéron a leves tetejére, mi tagadás, az enyhe hagymaíz sem tett rosszat az összhatásnak. Na jó, a végén még egy kis szerecsendiót reszeltem a leves tetejére. Nálam ez a leves most már rendszeres szereplő lesz a menüsorban.

Kakaós oldalas

Kipróbáltuk a kakaót fűszerként használó receptet. Megdöbbentően finom. A zsír nem kisül az oldalasból, hanem megsül a csonton, a kakaós fűszerkeverék vékony, de határozott kérget képez, és megőrzi a hús zamatait. Azokat is, amelyeket a hagyományos elkészítési módokkal nem érezni. A sütés elején olyan, mintha sütemény készülne. Naná, kakaó, fahéj, szerecsendió. A második harmadban (1 óra után) megjelenik a háttérben a sült zsír és hús lágy illata, de még mindig inkább a kakaós fűszerek dominálnak. Aztán a harmadik órában szép lassan elillan a kakaó, pontosabban beleolvad egy nagyon finom sült illatfelhőbe, és már önállóan nem kivehető egyáltalán. Hihetetlen átalakulás. A húst kivéve a látvány ijesztő is lehetne, mert olyan, mintha frissen fejtett antracitot tennének elénk. Magyarul fekete, tetőtől talpig. De érdemes aztán beleszúrni a villát, és akkor kiderül, hogy a külseje korántsem égett meg, a lassú tűzön (kb. 110 Celsius fok) sütés miatt ez persze nem is fordulhatna elő. A kéreg vékony, ropogós, és gyönyörű szaftos belsőt rejt. A hús íze meg semmilyen korábbi ízélményhez nem hasonlítható: nem kakaós és fahéjas, nem korianderes, stb. Húsízű, egyszerűen. A kakaós keverék megőrizte ezt. A must-try!  

Pyttipanna

Évekkel ezelőtt, Prágában ettünk először ilyen egytálételt, de ha jól rémlik, az IKEA étterem is kínált már hasonlót. Az a jó benne, hogy nagyon egyszerű az elkészítése, de mégis rendelkezik valamivel, ami miatt ez nem csak egy egyszerű összedobálós-belehajigálós étel. Ez minden bizonnyal az a csodás élmény, ahogy a szalonnából kisülő zsírra rádobott vöröshagyma elkezd pirulni. Olyan elképesztő illatok szabadulnak fel ilyenkor, amelyek megnyugtatják az embert, hogy ebből nagyon rossz dolog már nem lehet. Akárhányszor kezdődik ezzel a klasszikus eljárással egy főzés (legyen szó levesről, hússütésről, stb.), mindig meg kell állapítani, hogy itt tulajdonképpen be is fejeződhetne az egész, és akkor sem lehetnénk elégedetlenek, ha ezt kéne friss kenyérrel kitunkolni. Na ennél persze azért az esetek többségében tovább megy az ember, és a szalonna-hagyma tandem átütő erejét más alapanyagok elkészítésénél is hasznosítja. A Pyttipanna elnevezés arra utal, hogy apró darabokat sütünk serpenyőben, főszabály szerint krumplit, hagymát és valami húsfélét. Ez esetben ez történt, mangalica zsírszalonnából vágott kockákat pirítottunk, rászórtuk a hagymát (létrejön a fantasztikus íz- és illatelegy), és szintén kockára vágott füstölt sonka és krumpli darabkákat tettünk rá. Enyhe sózás (a szalonna és a sonka sótartalma miatt), borsozás, kevés fűszerpaprika (a színe végett), fokhagyma és őrölt szerecsendió, ami a krumplis egytálételekhez nagyon jól megy. Az apróra vágott hozzávalók miatt hamar megvan, a serpenyőben érdemes rendszeresen forgatni az ételt. Ennyi.