A balatonszemesi Kistücsök étteremben jártamkor megfogadtam, hogy megpróbálom majd házilag előállítani azt a fantasztikus csicsókakrémlevest, amit ott készítettek. Nagyon modern ízvilág, és mégis, jött a levessel valami békebeli hangulat, ehhez nagyban hozzájárult a tetejére - nemcsak díszítésként - szórt szalonnapörc is. Bár a receptre nem kérdeztem rá, az világos volt, hogy tej és tejszín keverékében főzhették a csicsókát, és, hogy a kellemesen édeskés alapízt valami savanykás hozzávalóval bolondították meg. Mindezek alapján a következőkre jutottam.
Hozzávalók:1 kg csicsóka (a nettó súlya kb. 80 dkg lett hámozás után)
3,5-4 dl tej
2,5 dl főzőtejszín
fél citrom leve
1 gerezd fokhagyma
mangalica zsírszalonna
szerecsendió
szerecsendió
medvehagyma és metélőhagyma
só, bors
A csicsókákat nyersen meghámoztam, és két-három darabra vágtam, úgy, hogy nagyjából egyforma méretűek legyenek, egységesen főhessenek. A csicsókadarabokat a tejjel és a tejszínnel feltettem főni, a bőrösödést elkerülendő lassú tűzön, és beledobtam a lábosba a fokhagymát is. Kis sózáson kívül a fűszerezést a végére hagytam, tehát ezen a ponton még nem került bele semmi ízfokozás. A csicsókának kell bőséggel idő a puhulásra, ez részben a lassú tűz, részben a csicsóka keménységének a következménye. A megpuhulást követően (ami 35-40 perc főzés után valósult meg), a lábos teljes tartalmát turmixgépbe tettem és lepürésítettem. Az már ekkor látszott, hogy állagra nagyjából sikerült eltalálni a Kistücsök-féle zsinórmértéket. A fűszerezés, pontosabban a fűszerek elkeverése egyszerűbbnek tűnt a turmixgépben, ezért ebbe szórtam bele az őrölt borsot és a frissen reszelt szerecsendiót. Itt került továbbá a levesbe a citromlé, ezt folyamatosan adagoltam, és így jutottam végül arra, hogy ehhez a mennyiséghez kb. fél citrom leve biztosan kell. Rákapcsoltam a turmixra, hogy mindez jól eloszoljon.
A balatonszemesi tapasztalatok szerint apróra kockáztam mangalica zsírszalonnát, ezt jól kipirítottam, így álltak elő a pörcdarabkák, ezek látványát már csak az ízük múlja felül, tökéletesen harmonizálnak az édeskés-savanykás krémlevessel. A látványt fokozandó friss medvehagyma és metélőhagyma került a tányéron a leves tetejére, mi tagadás, az enyhe hagymaíz sem tett rosszat az összhatásnak. Na jó, a végén még egy kis szerecsendiót reszeltem a leves tetejére. Nálam ez a leves most már rendszeres szereplő lesz a menüsorban.
Jó jó, de akkor hasonlított a kistücskösre vagy nem hasonlított?
VálaszTörlésBár a főzéskor már nem volt teljesen friss a "kistücskös" élmény, remélem, nem csak ezért tűnt úgy, hogy igen, az ízvilág főcsapásait tekintve nagyjából sikerült valami hasonlót előállítani. Nagyon nehéz persze a két verziót összevetni, és ennek csak az egyik oka az emlékek időarányos megkopása: a saját levesről pontosan tudom, hogy mi került bele, az étteremben viszont a végeredmény ismeretlen összetételű ízharmóniája varázsolt el. A legjobb az lenne, ha ismét megkóstolhatnám a prototípust (az étlapon - úgy láttam a honlapon - most épp nem szerepel).
VálaszTörlés