Pyttipanna

Évekkel ezelőtt, Prágában ettünk először ilyen egytálételt, de ha jól rémlik, az IKEA étterem is kínált már hasonlót. Az a jó benne, hogy nagyon egyszerű az elkészítése, de mégis rendelkezik valamivel, ami miatt ez nem csak egy egyszerű összedobálós-belehajigálós étel. Ez minden bizonnyal az a csodás élmény, ahogy a szalonnából kisülő zsírra rádobott vöröshagyma elkezd pirulni. Olyan elképesztő illatok szabadulnak fel ilyenkor, amelyek megnyugtatják az embert, hogy ebből nagyon rossz dolog már nem lehet. Akárhányszor kezdődik ezzel a klasszikus eljárással egy főzés (legyen szó levesről, hússütésről, stb.), mindig meg kell állapítani, hogy itt tulajdonképpen be is fejeződhetne az egész, és akkor sem lehetnénk elégedetlenek, ha ezt kéne friss kenyérrel kitunkolni. Na ennél persze azért az esetek többségében tovább megy az ember, és a szalonna-hagyma tandem átütő erejét más alapanyagok elkészítésénél is hasznosítja. A Pyttipanna elnevezés arra utal, hogy apró darabokat sütünk serpenyőben, főszabály szerint krumplit, hagymát és valami húsfélét. Ez esetben ez történt, mangalica zsírszalonnából vágott kockákat pirítottunk, rászórtuk a hagymát (létrejön a fantasztikus íz- és illatelegy), és szintén kockára vágott füstölt sonka és krumpli darabkákat tettünk rá. Enyhe sózás (a szalonna és a sonka sótartalma miatt), borsozás, kevés fűszerpaprika (a színe végett), fokhagyma és őrölt szerecsendió, ami a krumplis egytálételekhez nagyon jól megy. Az apróra vágott hozzávalók miatt hamar megvan, a serpenyőben érdemes rendszeresen forgatni az ételt. Ennyi.