Történt, hogy a törökbálinti hipermarketben jártunk, ahol szembejött velünk nagyon jó áron 2 kiló holland feketekagyló, vákuumcsomagolásban, tehát nem agyonfagyasztva, hanem relatíve frissen. Nem lehetett ott hagyni. A fagyasztott herkentyűk mindig gumiszerűek, nem lehet úgy megfőzni, hogy ne legyen egyértelmű a hibernálás ténye. Ezért is volt olyan ígéretes a mostani lehetőség, ezek a kagylók még feltehetően nem éreztek mínuszokat.
Az eljárás a régi, bevált, klasszikus recept szerinti: egy nagyobb fazékban olívaolajon és vajon póréhagymát pirítunk, sózzuk, borsozzuk, hozzákeverünk kevés osztrigaszószt, és beledobunk felkarikázott fokhagymát, úgy 4 gerezdet. Amikor ez az egyveleg összepárolódott és a póréhagyma már kezd megpirulni, felöntjük 2-3 dl fehérborral (esetünkben ez egy rizlinges-muskotályos cuvée volt, semmi extra minőség) és néhány dl vízzel (természetesen ennél jobb megoldás, ha van otthon az embernek húsból vagy zöldségből főtt alapleve). Amikor a főzőlé felforrt, mehetnek bele a hideg víz alatt átöblített, átmosott kagylók. A főzőlé nem lepte el az összes kagylót, de tapasztalat szerint nem is szükséges ez. A kagyló a lefedett fazékban a forró gőzben is megfő, illetve meg lehet kavarni az egészet, hogy minden kagyló érintkezzen az alaplével. Nem kell őket 5-6 percnél tovább főzni.
Először Brugesben (Brugge) ettünk életünkben ilyen ízesítésű feketekagylót egy brüsszeli magyar barátunk társaságában, és ott sült krumplit adtak mellé. Azóta is követjük ezt a jó párosítást. Ezúttal rósejbni formában került a tányérra.
Mivel a 2 kiló kagyló tényleg jó mennyiség, a maradékot a héjától megtisztítva a főzőlevével üvegbe zártuk, hogy később rájárhassunk. Elvégre ilyesmit 7-800 Ft-okért árulnak a boltban, és közel sem ilyen finom lével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése