Cékla iránti szenvedélyünk újabb fejezetéhez érkezett. Ha az ember nyersen erősen megszagolja a céklát, az anyaföld illatát érzi benne, na ez az, ami a klasszikus puhára főzéssel (savanyúságnak) majdnem teljesen eltűnik belőle. Pedig a cékla aromáinak elvesztése egyáltalán nem szükségszerű, csak az elkészítési időt kell a minimálisra redukálni. Jött is az ötlet a spájzban pihenő céklákkal kapcsolatban, hogy a
kagyló mellé sütött rósejbnihez hasonlóan karikára vágva hirtelen süssük meg olajban.
Bejött a dolog és lett belőle egy különleges vacsora. A céklát meghámozást követően 3-5 mm vastag szeletekre vágtuk, és forró olajban néhány percig sütöttük. Minél vékonyabb a karika, annál jobban kell vigyázni, hogy ne süssük túl, ugyanis a kisülő cukor gyorsan karamellizálódik, majd megég, és keserű ízt adhat a céklának. Ha nem hibázunk (kb. erősen pirosas barna színállapotban vegyük ki az olajból), elképesztő aromák szabadulnak az ember szájába. Kívül ropogós, belül lágy és szinte krémes lesz a chipsünk. A látvány is pompás: az "évgyűrűk" lenyűgözően érvényesülnek sült állapotban is. Az édeskés ízvilágot jól kiegészíti egy savanykásabb, sósabb karakterű mártás: joghurttal kevertünk el krémsajtot és fokhagymát, és sóztuk kicsit. Ebbe mártogattuk a cékla chipset. Ki kell próbálni.
Íze végett = MENŐ
VálaszTörlésHajrá Brokkoli és Csicseri :-)