Egészben sült malackaraj
Boldog új évet mindenkinek. Az új év az óév egyik legutolsó próbálkozásáról szóló bejegyzéssel indul, ami egyértelműen sorsfordító jelentőségű. Karajt már sütöttünk sokszor egyben, és mindig megállapítottuk, hogy milyen jó, de olyan jó még soha nem volt, mint most, illetve tulajdonképpen soha nem volt még jó, egészen mostanáig. Mindig megdöbbentő, mennyire meg tud változni az ember szemlélete az addigi dolgokról egyetlen esemény hatására. Szóval a lényeg, hogy eddig mindig bőrével sütöttük, jó sokáig a malacot, mert hiszen - gondoltuk - jól át kell sülnie, a bőrének meg ki kell pirulnia, stb. Aztán jött a kósza gondolat, hogy meg kellene nézni, hogy csinálja ezt valaki, aki sokkal jobban ismeri a húsokat. Malackaraj ezúttal is jó alapötlettel szolgált. Serpenyőben, főzőlapon, 7-es fokozaton (7/9), bőre nélkül, kolbászból kisült zsíron, lefedés nélkül, minden oldalán kérget képezve, mintegy 20-25 perc alatt elkészült a tökéletes sült hús. Megőrizte a szaftjait, a ruganyosságát, és a hús tényleg húsízű volt. Egészen újszerű élmény, hogy a hús annyira jó önmagában, hogy talán az a kevéske fűszer (só, borsikafű, kis fokhagyma) se hiányzott róla, amit rátettem sütés előtt. Teljesen megváltozott a hozzáállásom a hússütéshez, tényleg sorsfordító próbálkozás volt. Érdemes Malackarajt követni. A levágott és bevagdosott malacbőrön egyébként a krumplit sütöttem meg, a krumpli jól magába szívta a kiolvadó zsírt, a malacbőrrel pedig - a karajhús távollétében - könnyen elérhető volt a kívánt (felül tepertősödött, alul gumicukorszerű) állag.
Boldog új évet mindenkinek. Az új év az óév egyik legutolsó próbálkozásáról szóló bejegyzéssel indul, ami egyértelműen sorsfordító jelentőségű. Karajt már sütöttünk sokszor egyben, és mindig megállapítottuk, hogy milyen jó, de olyan jó még soha nem volt, mint most, illetve tulajdonképpen soha nem volt még jó, egészen mostanáig. Mindig megdöbbentő, mennyire meg tud változni az ember szemlélete az addigi dolgokról egyetlen esemény hatására. Szóval a lényeg, hogy eddig mindig bőrével sütöttük, jó sokáig a malacot, mert hiszen - gondoltuk - jól át kell sülnie, a bőrének meg ki kell pirulnia, stb. Aztán jött a kósza gondolat, hogy meg kellene nézni, hogy csinálja ezt valaki, aki sokkal jobban ismeri a húsokat. Malackaraj ezúttal is jó alapötlettel szolgált. Serpenyőben, főzőlapon, 7-es fokozaton (7/9), bőre nélkül, kolbászból kisült zsíron, lefedés nélkül, minden oldalán kérget képezve, mintegy 20-25 perc alatt elkészült a tökéletes sült hús. Megőrizte a szaftjait, a ruganyosságát, és a hús tényleg húsízű volt. Egészen újszerű élmény, hogy a hús annyira jó önmagában, hogy talán az a kevéske fűszer (só, borsikafű, kis fokhagyma) se hiányzott róla, amit rátettem sütés előtt. Teljesen megváltozott a hozzáállásom a hússütéshez, tényleg sorsfordító próbálkozás volt. Érdemes Malackarajt követni. A levágott és bevagdosott malacbőrön egyébként a krumplit sütöttem meg, a krumpli jól magába szívta a kiolvadó zsírt, a malacbőrrel pedig - a karajhús távollétében - könnyen elérhető volt a kívánt (felül tepertősödött, alul gumicukorszerű) állag. 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése