Csokikrém...

... vagy másszóval macerás csokipuding. Végeredményét tekintve az íze ugyanis nagyon hasonlít egy jófajta főzött csokipudinghoz, elkészítését tekintve azonban gőzölt krémről van szó. Jamie Oliver receptje alapján készült (nagyjából), és a hasonló krémek közül azért választottam, mert (a) csokirajongó a család és (b) ebben nem nyersen vagy kicsit összemelegítve szerepel a tojássárgája.

Hozzávalók 3-4 adaghoz:

2 dl tej

3 dl tejszín

6 tojás sárgája

50 g cukor

1 csomag vaníliás cukor

1 teáskanál (nem cukrozott) kakaópor

reszelt vagy forgácsolt étcsoki

a díszítéshez tejszínhab

A tojássárgákat összekeverjük a cukorral, vaníliás cukorral és kakaóporral. Közben összemelegítjük a tejet és a tejszínt, de tényleg csak melegítjük, nem túl forróra, pár perc kell csak hozzá. A langyos tej-tejszín keveréket óvatosan, apránként és folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a tojásos keverékhez. A leginkább reggeli kakaóhoz hasonlító illatú és állagú folyadékot akkora fémtálba tesszük, ami ráillik egy kisebb lábosra, a lábosban vizet forralunk, és ezen forrásban lévő víz fölött fog apránként besűrűsödni a folyadékunk. A folyamatos keverést nem elfelejteni!

Közben a sütőt előmelegítjük 150 C fokra, és előkészítjük a folytatást. Kell 3 vagy 4 tűzálló tálka, pohár, stb., egy akkora tepsi, amibe mind belefér. A tálkákat várakozóan elrendezzük a tepsiben és minden tálka aljára 1 evőkanál reszelt vagy forgácsolt étcsokit teszünk. Az előkészítéshez tartozik még a vízforralás, annyi forró vízre lesz szükség, amivel a tálkák feléig fel lehet tölteni a tepsit.

Közben valószínűleg besűrűsödött a krém, a szakértők szerint onnan lehet tudni, hogy jó, ha a kanál hátáról nem folyik le, hanem bevonja azt. Átszűrjük egy kancsóba, és onnan óvatosan beleöntjük a tálkákba a folyadékot. (Plusz pontot ér, ha nem kavarodik fel a reszelt csoki.) Mehet a tepsibe a forró víz, a tepsi meg a sütőbe.

A sütési idő nekem (3 csészével készült) 45 perc volt, egy egész kicsit kevesebb is elég lett volna. Nézegetni kell, hogy mikor jön el az a pillanat, amikor már összeáll, de még rezgős a cucc, és feltehetőleg a belseje sem folyós.