Pöszmételeves...

...avagy köszmételeves, egresleves, piszkeleves. Frissítő nyári csemege, amit hagyományosan este kortyolgatunk, desszertként. Úgy nőttem fel, hogy a habgaluska elválaszthatatlan része volt a mindenkori pöszmételeveseknek, emlékszem még olyan időszakra, amikor annyira a pöszmétére asszociáltam a habgaluskáról, hogy azt gondoltam, biztos magából a gyümölcsből fő ki. Aztán összeállt a kép, hogy azért a madártejbe például egyáltalán nem szoktak pöszmétét tenni, pedig habgaluska ugye ott is felbukkan. A habgaluskás macerától felnőtt fejjel szívesen megkímélem magam, nem mintha nem lenne jó úgy is, de valahogy az a szüleink generációjához tartozik, hogy habgaluskát csinálnak, ez cseppet sem leszólás, sokkal inkább tisztelgés, hogy ők bizony soha nem kényelmeskedtek. Ha valami jó habgaluskával, akkor márpedig habgaluskát csinálnak és kész. A pöszméte savanykásságát ráadásul nagyon is jól kiegyenlítette. A továbbiakban habgaluska készítésről több szó nem esik, a pöszmételeves készítésének mikéntjéről annál inkább. 

Hozzávalók:

75 dkg pöszméte

7-8 evőkanál cukor

1 pohár joghurt

2 dl főzőtejszín

fahéj

kardamom

A pöszmétéket megpucoltam, ami a két végének a lecsippentését jelenti. Tulajdonképpen nincs nagy jelentősége, úgyis megfő, inkább csak olyan megszokás ez, hogy teljesen megtisztított gyümölcsből fő a lé. Szóval a pucolást követően felfőztem a gyümölcsöket, annyi vízben, amennyi éppen ellepi az összes szemet, addig, amíg a zöld színüket, illetve az erezettségüket teljesen elveszítik (ti., hogy már nem látszanak a nyersen kirajzolódó erecskék). Ekkor egy turmixgéppel lepürésítettem a fazék tartalmát (ha soknak tűnik a víz, kicsit nyugodtan le lehet önteni róla a pürésítés előtt). Aztán jött bele a kétféle tejtermék, ezeket szintén érdemes még belekeverni a pürésítésre használt eszközzel, így biztosan jól eloszlanak majd. A tejszín krémessége és bársonyossága állagban és ízben is nagyon jót tesz a levesnek, a pöszméte savasságát - ha már habgaluskát nem csinál az ember - mindenképpen ellensúlyozni kell valahogy. Ezt a célt szolgálja a cukrozás is, a pöszméte érettségétől függő mennyiségben óvatosan és fokozatosan célszerű adagolni, a tapasztalat az, hogy 7-8 evőkanál cukor alatt nem valószínű, hogy megállunk. Fűszerként a fahéj és a kardamom került a levesbe, nem eltúlzottan, csak éppen annyi kell belőlük, hogy az alapízt kissé kiegészítsék. A levesre a tányéron mentalevelet és bazsalikomvirágot szórtam, a látvány és az ízélvezetek fokozása kedvéért végett.