Rizottó spárgával

Egész télen friss zöld spárgára vágytam, alig vártam, hogy eljöjjön végre a szezonja. Leginkább magában, enyhén sós vízben megfőzve szeretem, a harsogó zöld színe miatt szinte kizárt, hogy az ember ne akarja már ebben az állapotában megkóstolni, akármilyen további tervei is vannak vele. Egyszerűen kívánatos növény. Hogy ne arról szóljon ez a bejegyzés, hogy hogyan forraltam főzővizet a spárgának és hogyan dobtam bele majd vettem ki belőle, kerestem egy jó tippet arra, mivel érdemes kiegészíteni a spárgaevést. A kísérleti konyhán találtam egy szimpatikus ötletet, amelyben rizottóval párban szerepel. Ez tökéletesen megfelelt annak az elképzelésemnek, hogy a spárgát nem széttrancsírozva, lepürésítve, hanem eredeti alakjában akartam fogyasztani. 

A spárgát megmostam, az alsó részét meghámoztam, illetve levágtam a legaljáról a fásabb részeket. A tetejével nincs semmi különösebb teendő a megmosáson túl. Ahogy az eredeti recept is javasolja, a hulladéknak szánt és eltávolított részeket felfőztem, az íz ugyanis ezekben a részekben is benne van, és kár lenne veszni hagyni. Ebben a kifőtt spárgalében főztem meg a tányérra kerülő spárgaszálakat, al dentére, majd a főzőlevét félretettem, hogy azzal öntögethessem fel a rizset. A rizs elkészítéséhez egy serpenyőben olívaolajat forrósítottam, amire aprított hagymát és fokhagymát dobtam. Ezek megfonnyadását követően jöhet a serpenyőbe az átöblített rizs, amit 4-5 percig pirítgattam és forgattam az olajban. A recept szerint első körben fehérborral (fél-egy deci) érdemes felönteni a rizset, majd amikor az elfőtt, jöhet a spárga főzőlevének felhasználása (mindig megvárva, hogy a hozzáadott egy merőkanálnyi főzőlevet a rizs magába szívja). Mindeközben frissen őrölt fekete borssal ízesítettem a rizset. Amikor a rizs teljesen megfőtt, és elég szutykos lett (annyira, amennyire egy rizottónak lennie kell), a recept szerint reszelt sajtot kavartam el benne (a javasolt parmezán hiányában egy egyszerű füstölt sajtot használtam), ez jól formázhatóvá tette a rizottót, és persze az állaga mellett az ízének sem tett rosszat. A friss zöld spárga (amelyet tálalás előtt a recepthez hűen kevés vajban megpirítottam) kiváló kísérőt kapott, olyat, ami nem nyomja el, sőt, éppen alátámasztja az egyedi ízét.