Igazi hétvégi reggelinek való. Vagy vacsorának. Vagy nassnak. Jól fogynak mellé a lekvárok. Meg a vaj. A gyerek is szereti. Meg mi is. Csináljunk kalácsot!
Az az igazság, hogy kedvenc Fűszeres Eszterem is nagy kalács-mester, de én nem az ő receptje, hanem a Bertinet-biblia édes tésztája alapján csinálom, és egyelőre nem is merek mást kipróbálni. (A könyvben 'pain viennois' néven szerepel.) Azt hiszem, egyszer sem lett szalonnás, vagy ilyenek, csak a sütésen kellett kicsit finomítani.
Hozzávalók:
500 g fehér liszt
60 g kristálycukor
60 g puha vaj
10 g só
15 g élesztő
1-2 csipet búzasikér
250 g (2,5 dl) langyos tej
2 tojás
A megkenéshez:
1 egész tojás felverve
A hozzávalókat összekeverjük, utoljára hagyva a tojásokat és a tejet, majd a nagyjából homogén masszát alaposan összedagasztjuk. Kilisztezett tálban letakarva meleg helyen kb. 1 órát kelesztjük (fontos tanúság, hogy nem az időt kell mérni, hanem az számít, hogy tényleg jól megkeljen, "duplájára").
A megkelt tésztát lisztezett felületre borítjuk és döntünk affelől, hogy milyen formája legyen a kalácsnak. Az mindenképp jót tesz neki, ha valamilyen formába szorítjuk, mert így az újabb kelesztés, és a sülés alatt felfelé törekszik a tészta, nem oldalirányba. Én egyelőre a hagyományos hármas fonást csinálom (mint gyerekkoromban a babák haját :)) de látom a fejlődés lehetőségét, különösen ha a már idézett Fűszeres Eszter műveit nézzük. A formát érdemes kivajazni!
Készülhet "bolti" formájú:
Vagy kerek tálban sült:
Befonva, a formában, kétszer egymás után meg kell kenni tojással, majd újabb 1 órát kel. Ezt követően kb. 210 C-ra előmelegített sütőben, 20-25 perc alatt megsütjük. Nekem mostanában hamar elkezd barnulni a teteje, és onnantól pánikszerűen tekerem egyre lejjebb a hőfokszabályozót, hogy ne égjen meg. De a 210 fok talán tartósan vállalható. És az egy nagyobb darab persze tovább sül, mint a két kisebb.
Ha kész, formából kivéve rácsra téve kell kihűteni. És jöjjenek a legfinomabb lekvárok és a vaj, mert elkészült a kalács!
A kelt tészta készítés alapköve a dagasztás, erről itt már írtunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése