Rántott hús

Egyik nem titkolt célunk, hogy mások okosságait teszteljük, jónak tűnő ötleteiket kipróbáljuk. Malackaraj néhány hete leírta, hogyan kell rántott húst sütni. Mivel mindenki azt hiszi, hogy tudja, hát volt kíváncsiság bennünk is, hogy ugyan, mit lehet elmondani különlegeset ebben a témában. Mi tagadás, be kell látni, hogy eddig nem tudtunk rántott húst készíteni. És az is biztos, hogy ha egyes javasolt elvekre imperatívuszként tekintünk, sokkal egyszerűbbé válik a macerásként tételezett rántott hús elkészítése. A szabályok, röviden:
1. nem kell vékonyra püfölni a húst (a kísérlet során egyáltalán nem használtunk klopfolót az 1-1,5 cm vastag karajszeletekhez)
2. jót tesz a húsnak a csont (egyszerűbb a panírozás a húst a csontnál megragadva, meg ott a klasszikus bölcsesség, hogy a csonttal sütve mindig ízletesebb a hús)
3. sózás, esetleg borsozás (vagy egyéb fűszer) panírozás előtt
4. leheletvékony lisztezés, mindenhova jusson, de éppen csak halványítsa meg a hús színét a lisztréteg, a felesleget az időt nem sajnálva le kell pergetni
5. a gyakorlati tapasztalatok alapján a legfontosabb tétel: nagyon habosra vert tojás, ússzon buborékban az egész, mert elképesztő könnyen veszi fel ezek után a zsemlemorzsát, és könnyű lesz a panír (hányszor fordul elő, hogy a nem jól felvert tojás miatt a nagy tojásbuborékokkal kell szenvedni, mert kipukkanásuk után látszik, hogy nagy kiterjedésű területek nem találkoztak prézlivel)
6. bőséges forró olajban sütés, és a sütés vége felé egy darab vaj hozzáadása, az íze végett...
Eredmény: egyenletes, ropogós és könnyű panír.