Mindenekelőtt köszönet a tippért a kísérleti konyhának. Zseniális párosítás. Igaz, már külön-külön is megbabonázza az embert a brokkoli és a füge. A brokkoli, amit hagyományosan bedobunk a főzővízbe, majd főtt állapotában kiveszünk onnan, sokkal szofisztikáltabb teremtés, mint gondolnánk. Az ötletet olvasva elszégyelltem magam, hogy korábban nem vettem jobban górcső alá a növény egyes részeit. Pedig annyira adja magát az egész. A kis brokkolivirágok az egész növény miniatűr leképezései, a vastag szárrész pedig tiszta karalábé. Ennek megfelelően külön(leges) elbánásban kell részesíteni a növény egyes alkotóelemeit, és jellegükhöz, fizikai tulajdonságaikhoz mérten kell a főzés idejét meghatározni. Legtovább a szárrész fő, legkevesebb ideig a pici rózsák. A szárrészből vágunk kockákat (brunoise-szerűen), a "hulladékot" a többi egységgel együtt főzővízbe dobjuk, csak előtte néhány virágrészt kimentünk (ezekből lesznek a képen látható minibrokkolik). A főzővíz tetszés szerint ízesíthető, adódik logikusan a só, a fokhagyma/vöröshagyma. Főtt állapotában leszűrjük, botmixerrel aprítjuk simára, hozzákeverünk ízlés szerint tejfölt vagy joghurtot, borsozzuk, ilyesmi. A megmentett főzővízbe mennek a kis brunoise-kockák, kicsivel később pedig a nagyobb brokkolirózsából leválasztott pici virágocskák. Nem főzzük sokáig, jó, ha harapós marad.
A fügével nincs sok dolog, szeleteljük, vékonyra, serpenyőben szójaszósszal és bodzaszörppel látjuk el a baját (marináljuk). Díszítésnek frissen pucolt, sózatlan földimogyorót használunk, amit enyhén megpörkölünk egy kisebb serpenyőben. A tálalás a kép alapján könnyen kitalálható, alulra a püré, ráhalmozzuk a fügét, megszórjuk pörkölt mogyoróval (érdemes előtte megtörni), és jönnek végül a mini brokkolivirágok. Optikai gyönyör. Először. Aztán jön az ízorgia...
hm... nagyon jól hangzik :)
VálaszTörlés