Finomfőzelék

Kíváncsi lennék, mikor és hol született meg ez az elnevezés. Az, hogy milyen célból, egyértelmű. Én kimondottan főzelék-rajongó vagyok, a finomfőzelékre azonban sokáig gyanakodva tekintettem (a főzelék nemcsak egyféle zöldségből lehet?). Kellett pár év - meg asszem egy-két alkalom, amikor nem menzán ettem - hogy ráérezzek az ízére. És kellett egy ötlet Lila Fügétől. Így már méltán nevezhető finomnak a főzelék!

Hozzávalók: 

3 sárgarépa

3 fehérrépa

2-3 marék zöldborsó (fagyasztott)

fél fej karalábé

(a cél az, hogy nagyjából egyforma arányban legyenek benne a zöldségek)

2 evőkanál liszt

kb. 2 dl tej

apróra vágott petrezselyem

a "levéhez" 1 kis cukkini vagy tök   

A zöldségeket hámozás után feldaraboljuk, akkorára, hogy passzoljanak a zöldborsó méretéhez. Kevés olajon megdinszteljük a répákat és a karalábét (+ ha friss a borsó, azt is), majd megszórjuk 2 evőkanál liszttel. Felöntjük tej és víz 1:1 arányú keverékével, de csak annyira, hogy épp ellepje a zöldségeket. (Ha fagyasztott a borsó, akkor én itt szoktam hozzátenni, hogy egyből a folyadékban kezdjen felolvadni.) Sózzuk, beleszórjuk a petrezselymet, és puhára főzzük a zöldségeket. Közben egy másik edényben a hámozott (szükség szerint magokról megszabadított) és darabokra vágott cukkinit/tököt kevés vajon megpároljuk, és ha már teljesen puha, botmixerrel pépesítjük. Az elkészült főzelékhez hozzákeverünk a pépből annyit, hogy az általunk megkívánt főzelék-sűrűséget elérje, majd rottyantunk egyet rajta és kész. 

Hajdina, köles és társai - 3. rész: zabpehely

Az egyik nagy kedvencem. Könnyen felhasználható, a kisebb méretű zabpelyhet főzni sem kell, simán bele lehet szórni a gyümölcsjoghurtba, és máris azt érezhetjük, hogy tettünk valamit a rostban gazdag táplálkozás érdekében. A nagyobbra szabott zabpelyhet én nem szeretem "nyersen" enni, ezt inkább sütibe keverem,  levesbe szórom, illetve leggyakrabban tejben főzöm meg. A sütés/főzés során számolni kell azzal, hogy a zabpehelynek nedvességre van szüksége ahhoz, hogy megpuhulhasson, megfelelő nedvesség hiányában (főleg a nagyobb pehely) száraz, darabos marad az ételben. Levesnél ez értelemszerűen nem lehet probléma, ott inkább azt nehéz belőni, hogy mennyi zabpehellyel lesz izgalmasan sűrű és gazdag a leves.   

A zabpehelyre (zabkására) vonatkozóan nem lehet pontos főzési arányokat meghatározni. Egyrészt nagyon sokféle méretű zabpehely kapható, a kicsik szinte szétolvadnak már kevés folyadékban is, a nagyobbaknak több folyadék és több idő kell. Másrészt az arány nagyban függ attól, hogy milyen végeredményt akarunk elérni, milyen állagú zabkása jön be nekünk. Tapasztalatom szerint (átlagos méretű zabpehely esetén) a 2:1-es aránynál harapós végeredményt és elkülönülő szemeket kapunk, 3:1-es aránynál már kicsit szétesnek a szemek, nyúlós-ragacsos lesz az állag, speciel nekem ez az igazi zabkása. Abszolút működik, sőt javasolt a gőzben puhítós módszer, azaz a tejet a zabpehellyel felforraljuk, majd a elzárjuk alatta a lángot, lefedjük, és hagyjuk hogy a zabpehely szépen magába szívhassa az összes folyadékot.     

Zabkása sült barackkal

Már gyerekkorom óta (egész pontosan a 13 és 3/4 éves Adrian Mole naplója óta) foglalkoztatott a zabkása gondolata, mégis csak pár éve főztem először. Azóta viszont gyakran csinálunk, mondhatni, hogy a tejbegríz konkurenciájává sikerült felküzdenie magát, ami nem kis szó!

Hozzávalók:

1 csésze zabpehely
2-3 csésze tej
csipet só
ízlés szerint cukor, vagy még inkább vaníliás cukor

sárgabarack felezve, kimagozva

A barackokat kimagozzuk és a héjával lefelé egy tepsibe tesszük őket. Forró, 180 - 200 fokos sütőben, vagy grillen kb. 15 perc alatt megsütjük őket. A sütéssel fantasztikusan zamatossá válik a barack, egyensúlyba kerül a héjának savanykássága és a belső rész édessége, mindenképp megéri a ráfordított plusz időt és energiát. (Nem beszélve arról, hogy ezzel a kevésbé édes barack is finom lesz.) 

A zabkásához a zabpelyhet, cukrot, sót, és 2 csésze tejet egy kis lábosban felforralunk, majd elzárjuk alatta a lángot, és lefedve, időnként megkeverve hagyjuk, hogy a zabpehely megszívja magát. Ha már az összes folyadékot felszívta és mégis túl száraznak érezzük, még öntünk hozzá tejet (egyszerre mindig csak keveset).     

Clafoutis, encore

Megint clafoutis. Ezúttal egy másik receptet próbáltam ki, amelyre a sárgabarack nyomán bukkantam rá. (Kicsit későn kapcsoltam, majdnem lemaradtam a barackszezonról, de az utolsó pillanatban szereztünk egy rekesszel, és egy hétig azt ettük, minden formában...) Azt hiszem, kicsit jobb lett a végeredmény, mint a korábbi recepttel, szóval ezentúl ezt fogom használni.

Hozzávalók:

2 egész tojás + 1 tojássárgája

6 dkg cukor

egy csipet só

4,5 dkg liszt

1 dl tej

1,5 dl tejszín

1 káváskanál vaniliaaroma

2-3 evőkanál mandulaforgács

8-10 szem sárgabarack kimagozva, nyolcadokra vágva 

a tál kikenéséhez vaj

A hozzávalókat a megadott sorrendben (tojások, cukor,  só, + liszt, + tej tejszín és vaniliaaroma) összekeverjük, cél, hogy csomómentes, kb. palacsintatészta sűrűségű masszát kapjunk. Egy 28 cm átmérőjű sütőtálat kivajazunk, elrendezzük benne a sárgabarackot, megszórjuk mandulaforgáccsal, majd rá/közé csorgatjuk a tésztát. 180 fokos sütőben kb. 35 perc alatt sül meg. Picit összeesik ez is, miután kivesszük a sütőből, de ebben a nagy tálban ez kevésbé látványos, mint a kicsi szufléformákban.